Leírnátok nekem Wass Albert-Hajnali séta című versét?

Láttam:

az ég felettem genciána-kék,

és az első érkező sugár

a bükkös-erdő sudarára lép,

és éreztem, hogy dobban a szívem,

s avarra-lépő vágyra lelkesül.

Akit kerestem, nem találtam:

hát elindultam egyedül.

Hanem mikor a bükkerdőbe értem

s megláttam a sok nevető madárt:

csapongó kedvemőszi búra vált.

Akkor megláttam: hullnak már a lombok,

s peregnek halkan: mindjárt itt azősz,

és árva leszek én is, mint a dombok.

Rigó rebbent a csillogó gyepen,

s amerre mentem: könnyes volt a hajnal,

és harmatos volt mind a két szemem.