Műelemzés a "Gondolkodó ember"-ről (szobor) :D!?!

Meg kozepiskolas koromban csinaltam az utolso muelemzesemet, de amire emlekszem, ugy altalanosan, nem szoborra.

Bevezeteskent: az adatok a murol, alkoto( rola is par mondat), meret, anyag, hol talahato( esetleg amuzeum, ha igen arrol is par adat), az adott korszakban mely stilus dominalt es ez hogyan hatott a mure.

Na, ebbol mar atvezetheted a lenyegre:

Eleve leirod, hogy milyen es ezt hozod osszefuggesbe a felsoroltakkal: kompozicio, anyaghasznalat, formak, szinek, ( itt most ezzel nem mesz sokra, de hatha legkozelebb mar kepet kell). Viszont a szobor miatt nagyon sokat tudsz irni a kidolgozottsagrol, mert az jol lathato jelen esetben.

Tehat pl. a lilakokorcsin szobor nem kidolgozott, lathatjuk, ha megtekintjuk a leveleit, mivel azon nem latszik erezet.(ez egy akkora blodseg, de erted, mire gondolok)

Aztan a vegen egy szemelyes benyomas.

Roviden ennyi, ha iskolaba kell. Egy jobb muvesz korberohogne, de hirtelen nekem ennyire futotta.

A gondolkodásról ezt tudom írni:

Az átgondolt valódi magányos barangolásokban, a kertészkedésben és más foglalkozásokban, ahol az elme a szabadideje során egészséges tevékenységeket űz, ott a testet is friss éber szellő fújja körül, de megerőltető életet lehet élni csukott szemmel is egyfajta vad tébolyban. Az az ember nem tétlen, mert a gondolataiba mélyedt. Van egy látható munka, és van egy láthatatlan munka. A gondolatok jönnek gyakran kéretlen, mint egy vízcsepp a szem elé. A kétség nem egy kellemes lelkiállapot, de a bizonyosság abszurd.

És hogy mit mondanék a szoborról, hát egy karizmatikus férfi ül egy széken, és úgy csinál mint aki gondolkodik. De biztos sokáig ülhetett a modell így, szerencsétlen, mire megcsinálták róla a szobrot.

Gondolom előszőr megcsinálták gipszből, aztán kiöntötték bronzból. Ennyi :)

Franc tudja mit kell írni műelemzésnek. Maga a műelemzés is egy olyan hülyeség. Nem értem hogy az mire jó.

bár ha ez a hapsi aki csinálta ezt a szobrot, azt írja, hogy "A gipszöntvény nem annyira természetes, mint a szobrom; én jobban megőrzöm emlékezetemben a 'pózt'; mint maga a modell, s ezen felül belső életet is adok neki."

ez egy beképzelt hülye volt, de nem gipszből csinálta, hanem talán agyagból, és azt öntötték ki bronzba.

Az ember öntudatra ébredését sűríti egyetlen, kifejező, művészi pillanatba állítólag, de nekem inkább depressziósnak tűnik. :)