Nagy László Ki viszi át a szerelmet? c. verse mitől ars poetica?

Az ars poetica= költői hitvallás

Arról vall, hogy mi a költészet, mi a saját költészete, a költészetébe vetett hite.

[link]

Nagy László 1957-ben írt „Ki viszi át a Szerelmet” című verse a magyar irodalom egyik legjelentősebb alkotása, amely a költő ars poeticájaként is értelmezhető.

A mű központi kérdése a művészi küldetéstudat és az emberi értékek megőrzésének problematikája, amely különösen aktuális volt az 1956-os forradalom leverését követő időszakban.

A vers szerkezete, képi világa és gondolatisága komplex egységet alkot, amely méltán teszi a művet az érettségi egyik gyakran visszatérő tételévé.

“ A vers szerkezeti felépítése

A költemény szerkezetileg két fő részre osztható.

Az első rész kérdések sorozatából áll, amelyek mind ugyanazzal a „Létem ha végleg lemerült” feltételes időhatározói mellékmondattal kezdődnek.

A második rész egyetlen sorból áll, amely a címben feltett kérdést ismétli meg, ezáltal keretes szerkezetet alkotva.

A vers ritmikája magyaros verselésű, többnyire felező nyolcasokban íródott, ami a népköltészeti hagyományokhoz való kapcsolódást jelzi.”

“ A költői szerep értelmezése ( ars poetica)

A versben megjelenő lírai én különleges képességekkel rendelkező, mitikus alakként jelenik meg.

Olyan feladatokat vállal magára, amelyek emberfölötti erőt igényelnek: átviszi a tüzet, a vizet, megszelídíti a vad lovakat.

Ez a szerepvállalás a költő küldetéstudatának kifejezése:

a művész feladata az értékek megőrzése és továbbadása az utókor számára.”

[link]

Ps.: köszönet a kérdésért, mert elővetetted velem. Két jó elemzést hoztam, használd sikerrel!

Egyébként érdemes az érettségik.hu-n böngészni, máskor is.

Most, a kiüresedés, az elmagányosodás, a család atomi egységét is támadó világban ez a vers önmagában látomás is.

A magyar nyelvben eredetileg a szerelem -szeretet azonos jelentéstartalmú volt, nem vált ketté.

Szerelmes gyermekem, szerelmes édesanyám - ma azt mondod: szeretett gyerekem, szeretett édesanyám.

Ki viszi át a túlsó partra = ki menti át az egyetlen létező értelmet, ami az életet, létet fenntartja: a szeretetet.

Ez egyike azon verseknek, amiben elég egyértelműen le van írva és egy "irodalmi analfabéta" extra-kocka beállítottságú kamasz (akinek full mindegy mire gondolt a költő és nem is érdekli, mert felesleges bullshitnek tart minden tantárgyat, ahol nem kell számolni) is rögtön leveszi, hogy egy ars poeticával áll szemben.

Nem hosszú a vers, annó memoriternek is fel volt adva, szóval, olvasd végig, lassan, és neked is kiviláglik. Vagy olvasd el a 12.-es irodalom tankönyvben a magyarázatot :D