Elrontottam a szavalást. Hogy birkózzak meg vele?

Ohh, idővel átalakul ez a kínos élmény egy sztoriva. Én is verset mondtam a temlomban. 14 éves voltam... Aztán... Az előttem álló lány fehér pulóveren meglattam egy bogarat, és belezavarodtam a versbe, ráadásul ahogy felcsereltem a sorokat, olyan bődületes hülyeségeket mondtam, hogy kitört a nevetés.

De szerencsére én is elnevettem magam és egyszerűen azonnal atugrottam a következő versszakra. Utána azért megtapsoltak, de a tiszteletes azóta is emlegeti, ha találkozunk.

Ne félj, nem dőlt össze a világ, ez nem egy nagy dolog ám. 🙂

Kedves kérdező! Úgy birkózz meg a sztorival, ahogy eddigi életedben tapasztalt negatív élményekkel. Van egy -remélhetőleg- működő megküzdési stratégiád ebben a dologban. Ha a pszich. eszközkészleted ezt a megküzdési stratégiát nem tartalmazza, fordulj bátran szakemberhez.

UI. a te életedben ennek a negatív sztorinak van érvényessége, a közönség tagja nem fognak emlékezni rá egy hét múlva. Rajtad múlok, h őrizgeted-e ezt az élményt, v hagyod, h elsodorja az idő.

Még a színészi körökben a tapasztaltakkal is megesik.

El kell ismerni "igen, hibáztam", megtetted azt, amit tudtál ezesetben szünetnek adtad be és mondtad tovább.

Vagyis a hiba ellenére megtettél mindent.

A legtöbb ember igazából azzal nem tud megbírkózni, hogy hibázott s fel tudja vállalni azt első sorban önmagának, másod sorban a kivülállóknak.

Ha beépíted a mindennapjaidba ezt a fajta hiba elfogadást s annak felvállalását "igen, hibáztam. Ez van. Ettől függetlenül helyrehozom vagy kihozom a legjobbat belőle."

Szimpla mentalitás kérdése.

Nem a világ vége.

Ugyanis te magad állítod be annak fejben, egy amolyan önostorozó blokk a fejben.

Fel kell ismerni s rendbe tenni fejben. Nincs értelme ez miatt egy felesleges stresszt, önmarcangolást cipelni.

Ezt az időt, energiát fordítsd hasznosabb dolgokra, amik előre visznek a blokk helyett.