Szerintetek a klasszikus művészet miért ábrázol olyan gyakran meztelen alakokat?

Mert a meztelenség önmagában számtalan dolognak lehet a szimbolikája; ártatlanság, kiszolgáltatottság, igazság, erő fitoktatás, a test gyönyörének és erejének bemutatása. Illetve nyilván ha olyan jelenetet ábrázolsz, amit a valóságban meztelenül végzel (szex, fürdés, stb.), akkor azt ehhez hűen fogod ábrázolni és ugyanez igaz azokra a történetekre, amikben megjelenik a meztelenség egyik formája (például Afrodité születése, Ádám és Éva bűnbeesése). A természetesség egyik alapvető eleme is a meztelen test.

Kortól és stílustól függ, hogy akkor milyen volt a meztelen test megítélése, illetve hogy elsősorban mit szándékoztak kifejezni vele.

Minél alapvetőbb és mindennapibb egy téma, annál gyakrabban fog megjelenni a művészetben, hiszen az ember arról alkot leginkább, amit ismer és ami közel áll hozzá. Kevés dologról mondható ez el annyira, mint a testről, ami a legelemibb részünk. Szerintem a művészettörténeten belül az egyik legérdekesebb téma.

A válasz roppant egyszerű: nagyrészt férfiak festettek többnyire férfiak megrendelésére, a meztelen női test meg szép és kívánatos. Vallási, társadalmi és morális okokból erre limitált lehetőségek voltak (ókori mitológiai alakok, Lukrécia, Ádám és Éva, egyes bibliai történetek, mint például Lót és a lányai - nem véletlenül felülreprezentált a jelentőségéhez képest, hiszen két pucér nőt is lehetett festeni egyszerre).

A reneszánsz korában kezdett az anatómia hangsúlyt kapni és meztelen férfiakat is ábrázoltak (szintén főleg mitológiai alakokat).

De valahogy a meztelen nőből mindig több volt LOL. Mostanság ezt a jelenséget a "male gaze" kifejezéssel írják le.

A barokk idejében kezdett megjelenni, hogy olyan történetekben is meztelenül ábrázolják a nőket, ahol ez nem indokolt (pl. Párisz ítélete - van egy csomó változat, ahol mindhárom istennő meztelen, pedig Athéné és Héra soha sehol nem volt meztelenül ábrázolva, nem is illik a személyiségükhoz). Keresztény nőalakok tekintetében, maradt Éva, Lót lányai és néha a vezeklő Mária Magdolna, bár őt többnyire takarta a haja. De pogány mitológia alakokról minden fenntartás nélkül húzták le a ruhát a festők és szobrászok.

Volt a témában tavaly egy nagyszabású kiállítás a bécsi Albertinában (Michelangelo és a következmények címmel, a katalógus még kapható szerintem a webáruházukban, német és angol nyelven), nagyon érdekes volt. Megfigyelés vagy idealizálás? Természethűség? Mi legyen a nőkkel? - ez ugye különösen kényes erkölcsi kérdés volt, sokáig tiltották a meztelen női modellek alkalmazását (sok klasszikus festményen látszik, hogy fiatal fiú volt a modell a női alakokhoz, csak a melleknek rárajzoltak két félgömböt a gravitáció teljes mellőzésével, illetve lehagyták a péniszt ugyebár, az izmok és a testtartás nagyon árulkodó az avatott szemnek), a tanulóknak is ókori szobrokkal kellett beérni; illetve a női diákoknak, amikortól járhattak egyáltalán művészeti akadémiára (19. század legvége-20. század eleje), sokáig tilos volt élő modellről aktot rajzolni, mert egy nőnek nem illendő meztelen testet nézegetni és pont. Sok aspektusa van a művészi aktnak, ha mélyebben érdekel a téma, minden bizonnyal találsz anyagot (egyetemi művészettörténet tanszék könyvtárában például).

Már eleve egy elég alap dolog.

Sztem régebben az élet szépségét akarták vele megmutatni.

Aztán jött a 20. század és a mocsok.

#4

Milyen "mocsok"? Ha a pornógráfiára gondolsz, az egyidős az emberiséggel. Számtalan ókori civilizációban jelen volt az erotika valamilyen formája, ami viszont nem azonos a meztelenség ábrázolásával.

(#2)

#5

Szerintem #4 nem a pronóra gondolt, de azért az ikább gyilkolja az erotikát ha mélyebben értelmezed.