Éjfél után hallottam ezt a dalt a rádióban. Miről szólhat?

Van egy hely, a sivatag túlfelén

Ahol otthonra talált sokféle

Nyughatatlan, bukott kalandor

Mert oda még az ördög keze sem ér el

Itt kötöttem ki (én is), pár kanyar után

Kopár, kietlen, piszkos táj

néhány öreg fazon énekelne már

senkit nem hív az új világ odaát

Komor éji fény, tudom megcsal megint

Hív egy látomás a láthatáron

Rohanok a széllel szemben

Még várnak rám a hegyeken túl

Egyedül az orkán ellen, egy

Részeg, tétova, elképzelt hős

Hajt aki itt él bennem,

Zakatol a csendben a múlt

De van, amit még meg kell tennem

A bátorság az magányos út

Mondd meg, ez élet vagy álom, sötét szoba

Cigarettafüst, egy kép. Már nem kell

Halhatatlan hallgatóság

Mind ugyanolyan fiatal állatok

Tükörben nem látok mást, törékeny fraktál

Lassan az ég kékből vörösre vált

Mindent felperzsel egy kósza sárkány

És senkit nem hív az új világ

Fényárban úszó mámor meggyötört

Most nem kell, hogy láss

Visszatérhet egyszer

De többé már nem kell, hogy félj