Küldenétek nekem olyan verset ami a erőröl, sebezhetetlenségről, kitartásról szól?!

Olyan szeretnék lenni mint azok,

kik vad lovakkal szállnak át az éjen,

fáklyákkal s hajzatuk szél fujja széjjel,

a vad-vad vágtatás sodorta szél.

Elől én állanék, mint csónak orrán,

nagy lennék s összegöngyölt mint egy zászló -

és sötét. De fejemen parázsló

aranysisak. S némán mögöttem áll

tíz férfi majd sötéten s jelre vár,

és rajtuk is oly nyugtalan sisak,

mely fénylik olykor s olykor régi, vak.

És mellém dobban egy, ajkán a kürt

villan, rikolt s térséget fú elénk,

fekete, vak magányt fuvall körénk

s mi gyors álomként dúljuk át az ürt:

mögöttünk minden ház féltérdre hull,

nekivágunk a megdőlt utcasornak,

egy tér elugrik: megfogjuk vadul,

és ménjeink mint eső úgy suhognak.

(Rilke: A fiú; ford. Radnóti)

Amúgy meg Majakovszkijtól a Komszomol-dalt tudom ajánlani.