Ki lehet váltani a tehetséget kemény munkával?

Valamilyen szintig igen, a szorgalom sokat számít.

De lesz egy határ, amin tehetség nélkül nem lehet túllépni.

A tehetség sem elég önmagában, hanem az a kemény munkával együtt az igazi.

Nekem vannak művészek a családomban, akik azt szokták hangsúlyozni, hogy sokkal inkább a munka és az alázat a lényeg, int a tehetség: 95% munka, 5% tehetség.

Ha 5% tehetség sincsen meg, akkor lehet, hogy baj van, hacsak nincsen nagyon jó protekciód.

A kitartó munka és tanulás sokkal fontosabb, mint a tehetség.

A tehetség nagyon félreértelmezett dolog. Sok ember hajlamos összetéveszteni a pillanatnyi képességeket (vagy azok hiányát) az emberben rejlő jövőbeni lehetőségekkel. Rendkívül sokan pedig totális képzavarban vannak a veleszületett képességek és a tanult képességek terén.

Fontos tisztában lenni vele, hogy minden ember alapvetően rengeteg dologra képes, nagyon sok mindenre biológiailag előre huzalozott képességei vannak, ilyen pl. a beszéd, éneklés, járás, szociális készségek és nagyon sok minden más is.

Viszont hogy ezekből az eleve biztosított lehetőségekből mennyit és milyen mértékben sajátít el, az már egy szocializációs, tanulási folyamat eredménye. Ha egy csecsemőt letesznek a sarokba és senki nem beszél hozzá, semmilyen módon nem stimulálják, akkor hiába lenne képes megtanulni beszélni, járni, vagy bármi mást, a lehetőségei töredékét fogja legfeljebb elsajátítani, mert nem érik azok a környezeti, társadalmi ingerek, amik hatására el tudná sajátítani őket. Aki viszont nagyobb mértékben ki van téve a képességek fejlődését kellően stimuláló ingereknek, az jobban, gyorsabban, rövidebb idő alatt nagyobb mértékben lehet képes fejlődni.

Az emberek szeretik azt hinni, hogy minden tehetségünk velünk születik és a születésünkkel előre elrendeltetett, hogy mire vihetjük, mire vagyunk képesek, sőt nagyon sokan hisznek benne, hogy a születési dátumból a teljes sorsunk előre megjósolható. Ezzel ellentétben az életünket a döntéseink alakítják, a képességeinket pedig a tanulásunk. Ezt a tanulást végtelenül sok apró dolog képes befolyásolni. Többek közt az is, hogy ki mennyi dolgot szed magára a környezetében már kisgyerekként. Amelyik családban mindenki olvas, zenét hallgat, gyakran járnak színházba, akár maguk is játszanak hangszeren, vagy akár maguk is előadóművészek, ott a gyerek fejlődésének is sokkal inkább szerves résez, hogy ugyanezeket a dolgokat a maga szintjén ő is csinálja, másolja. Erre szokták mondani, hogy az anyatejjel szívja magába, de valójában ez nem, vagy nem teljes mértékben veleszületett képességeket jelent, hanem az elemi környezetében, akár tudattalanul őt ért szocializációs hatások sora. Ami egyfajta tanulási folyamat, csak már jóval azelőtt ki van neki téve, hogy formális iskolai tanulási formában találkozna valamivel.

Akit kis gyerekként bátorítanak, dicsérnek, ösztönöznek, hogy milyen ügyes, milyen jól mennek neki a dolgok, az magabiztosabb lesz, bátrabban kísérletezik, jobban ki tudja bontakoztatni a képességeit és így többre is viheti sok mindenben. (Persze ez sem ilyen egy dimenziós dolog, ha valaki ügyetlen, de mégis csak dicsérik, ahelyett, hogy segítenék is a fejlődését, az az indokoltnál elbizakodottabbá is válhat és akár téveszméi is kialakulhatnak valódi jó képességek helyett).

Viszont akinek akár csak valami téveszme miatt viccesnek gondolt poénkodásból, vagy akár megalapozottnak hitt, de téves szakmai véleményként azt mondják (pláne, ha rendszeresen hajtogatják), hogy ügyetlen, nem viszi sokra, nem megy neki valami, az képes lehet olyan szintű gátlásokat nevelni az illetőbe, hogy tényleg nem lesz képes megugrani akár bárki más számára lehetséges szintet sem. Miközben a képesség és lehetőség ott van mindenkiben a fejlődésre, de a tudati gátlások képesek lehetnek akár teljesen ellehetetleníteni.

Egy rakás olyan történet van a művész és sport világban és egyéb tehetséggel kapcsolatos kérdésekben, hogy valakit egy szakember valamilyen szakvélemény alapján eltanácsolt az adott területről, pályáról, mert "nincs tehetsége", vagy "túl későn kezdi és már nem fogja semmire vinni". Aztán akik ezekre a "megmondó emberekre" nem hallgatva mégis belevágtak, odatették magukat és csinálták, tanultak, azok nagyon sokan megmutatták, hogy mégis képesek vinni valamire és akár világsztárokká is váltak a maguk területén.

Persze az ilyen sikereket sokan leírják annyival, hogy ők különlegesek voltak eleve, ezért voltak rá képesek. Ami akár igaz is lehet, de ezt a különlegességet mégsem akarták azelőtt elismerni a "szakértők", hogy bizonyítottak volna. Szóval

a lehetőség mindenkiben ott van. Nem mindegy viszont, hogy hogyan próbál élni vele valaki. A kemény munka önmagában nem biztos, hogy elég. Keményen és okosan kell dolgozni.

Az is egy nagyon gyakori tévhit, hogy a gyakorlás tesz mesterré. Csakhogy a gyakorlás állandóvá teszi a tudásodat. Ha valamit rosszul csinálsz, de nagyon kitartóan gyakorlod, akkor a hibás műveletet fogod nagyon alaposan begyakorolni. Mesterré az tesz valamiben, ha folyamatosan javítani tudod a hibákat és utána a helyes dolgot gyakorlod be alaposan. Ezért nagyon fontos, hogy a gyakorlás mellett legyen legalább időnként megfelelő szakmai felügyelet, aki észreveszi és ki tudja javítani a hibáidat. Meg aki közben a megfelelő inspirációval, motivációval hat rád és nem téveszméket és bekorlátozó gondolatokat ültet a fejedbe, hanem segít kibontakoztatni a tehetségedet.

Ugyanakkor az értelmezési tartományok sem teljesen mindegy, hogy milyenek. "bármit meg tennék azért hogy egyszer egy nagy színház színpadára eljussak" A legtöbb színházban vannak nyílt napok, turista látogatási lehetőségek. Fizikailag a színpadra szinte bárki eljuthat. Ha csak ott állni akarsz és nem a szereplés a fontos, az a legegyszerűbben kivitelezhető.

Egy rakás színházban dolgoznak statiszták is, akik semmi vagy nagyon kevés tudással is színpadra állhatnak, mert csak tömeget képeznek. Sőt ha még a színpadot sem szó szerint érted, akkor a filmgyártásban pláne rengeteg statisztát használnak, akiket akár sokkal többen is láthatnak, mintha egy színpadon állnának. Statisztaként meg aztán pláne nem kell semmi tehetség, csak épp akkor ott lenni, ahol mondják.

Érdemes pontosan definiálni, hogy mi is az, amit el akarsz elérni. Ha "csak ott lenni akarsz", akkor az erre alkalmas lehetőségeket keresd. Ha a színészi képességekre vágysz, akkor tanulj, képezd magad, keress tanárokat, színi iskolákat. Járj színjátszó körbe, tanulj előadásmódot, retorikát, hangképzést, stb.

Egy színháznál csak kis százalékban alkalmazhatnak diploma nélküli színészeket.

Viszont az egyetemi felvételin sokan évekig próbálkoznak. Nagyon elkötelezett lehet, aki erre hajlandó.

Abszolút tanulható minden, ráadásul tehetség sokkal később is feltűnhet, egy olyan területen akár, amiben csak később tudod kipróbálni magad. Tehát ne írd le magad, nem tudhatod, mik bujkálnak még benned.

A tehetséges, de lusta emberek simán lefőzhetők a tehetségtelen, de szorgalmasok által, egyedül a tehetséges és szorgalmas nyújthat ennél többet, de belőlük nagyon kevés van, ennél jóval több az egyetemi hely és egy ország igénye.

Mindenképpen vágj bele, mert az elköteleződés és a szenvedély becsatornázása a célba nagy előnyt jelent majd számodra. Az normális, hogy a művészeti képzések felvételijére évekig készülnek az emberek, ez független a tehetségtől, hogy évről évre újra megpróbálják, egyre előbbre jutva a fordulókon, a végén meg már kb.ismerősöd a felvételi bizottság, annyiszor láttad őket.