Melyik a legszomorúbb/legtragikusabb népdal amit ismertek?

"Menj el, menj, szegény magyar, a kétség partjára,

tekints az ingadozó reménység polcára!

S te, aki tűztűl, vastúl nem tudsz megborzadni,

borzadj, mikor a végsors hideg jelt fog adni!

Vezettessed magadat szembekötve, vakon,

elfajult testvéridtől csinált álutakon,

kik őseink hamvait rútúl megtapodták,

arany szabadságunkat aranyon eladták!

Menj, add egy olyan kézbe szabadságod fékit,

mely egyszer úgy betöltse a balsors mértékit,

hogy megérezd, amit még sokan nem éreznek:

A szabadság s a rabság, miben különböznek!"

https://www.youtube.com/watch?v=MpLVb2sLfpY

Kedvenc búfelejtő nótám.

Kuruc dal, Féniksi készülő

Jere velem pajtás! temető-sírt ássunk,

Elébb mint több szégyent s bosszút nyeljünk s lássunk,

Rejtsük el a föld gyomrába,

Nagyapáink sírhalmába,

Nemes nemzetünket, szép eredetünket.

Ember a nevünk, de meg vagyunk nyergelve,

Egy csúf áldozatra előre szentelve,

És örökös szégyenünkre

Korcsosúlt nemességünkre

Jármat taszigálnak, békót vet az álnok.

Úgy járjuk a táncot, mint a sípok szólnak,

Vesztünkre megtesszük, amit parancsólnak;

Borotvát tettek nyakunkba,

S bízták tulajdon magunkra,

Hogy azt elnyiszáljuk, vérünket rongáljuk.

Némúlni s nem látni nagyon megtanúltunk,

Múljunk el egy úttal, ha már megvakúltunk;

Felejtsük el lételünket,

S minden emlékezetünket

Egymás után sorba temessük a porba.

Hogy vagy ne maradjon semmi maradékunk,

Vagy ha még feléled dibdáb fogyatékunk:

Egy új nemzetséggé váljon,

Mely vagy örömest szolgáljon,

Vagy ugyan nemesen szabadnak szülessen.