A művészek, közírók, újságírók egy része miért használ(t) álnevet?

Számtalan oka lehet. Személy függő.

Részemről ugyanúgy önazonos a publikus és magánéleti személyiségem, a különbségek és okok részemről:

- az arcom sokakat befolyásol és nem tudnak emberek elvonatkoztatni tőle, ahogyan a nememtől se

- a magánéletben, hétköznapokban is sok a kéretlen leszólító, zaklató, határokat nem ismerő személy (nem egyszer rendőrséghez kellett folyamodnom x-y követ hazáig, zaklat, nyomul beteges módon, sőt barátaim, családtagjaim is érintettek voltak) Szóval a biztonság.

- birtokháborítás stb

- alapon a kisugárzásom, megjelenésem miatt figyelmet kapok, hiába a garbó, blézer, egyszerű letisztult stílus. Nem szeretem a figyelmet.

- kevés olyan ember van, aki kortól, nemtől függetlenül képes a kommunikációra és véleményalkotásra. Az ismeretségem korosztálya 12-94 éves korig terjed és azt szeretem bennük, hogy több aspektusból gondolkodók, személyiség dominál náluk, nem pedig az kinek mi van a lába között és hány éves.

Mindenkitől lehet tanulni és mindenkit lehet tanítani valami újra, mi legalábbis így vagyunk, ám nem volt könnyű egymásra találnunk.

- alapon magamnak való típus vagyok, az egyedüllét és csend tölt fel, ahol a gondolataim kifejezetten mélyre elmerülve inspirálnak és ihletek bombáznak, engem kizökkent pl egy váratlan látogató is.

Erről pedig anno egyeztettem mindenkivel, hogy ezt felejtsék el. Egyeztessünk időpontot, amikor mindkettőnknek megfelel, így nem zavarva a másik felet.

Más miatt nem fogom félbehagyni pl az aktuálisan készülőben lévő munkámat (főleg, ha határidő szorít), csak azért, mert a másik hasára csapva beesett.

- őszinte típus vagyok és kimondom egyenesen intelligensen megfogalmazva, ha pl megzavar utazáskor, ahogyan éppen írok vagy vázlatolok, mert meginspirált valami. Az őszinteség pedig nem mindenkinek való.

Vannak olyan személyek, akikkel akármilyen kedvesen és normálisan is mondod a dolgokat, besértődnek rajta. Vannak enyhe sértettektől a vulgáris szavakat használókig.

Míg nekem nyugodtan lehet ellent mondani, én azt elfogadom és tiszteletben tartom, ám vannak, akiknek ez nem megy.

- erős az igazságérzetem és tisztelet bennem, a logikátlan kaffogást, ostobaságot nem tűröm. Számtalan példa volt rá, amikor frappánsan minden káromkodás, leereszkedés nélkül kedves hangnemben úgy vágtam vissza szavakban, hogy az illető zavarba jött, aki éppen szem-, fültanú volt az pedig jót mosolygott, nevetett.

Mindezek pedig rengeteg energiát szívnak le belőlem, magas %-ban vagyok introvertált. Ugyan megfelelően kommunikálok stb., számomra fárasztó.

A publikus élet pedig nem egyszerű, nem tudnék még több felém közeledő személlyel foglalkozni a maguk módján, teljesen leszívnának, mindegy hogy pozitívak vagy negatívak. Ismerek olyan embereket köreimben is, akik rengeteg emberrel kommunikálnak 0-24-ben, eligazítanak, irányítanak, ismertek, ám ők élvezik a szereplést, a skála extrovertált oldalán vannak.

Nekem csak nyűg lenne, lefárasztana. Szeretek koncentrálni az alkotásaimra és élvezni az ötleteléstől a kivitelezésig, érezni és szeretni őket, a maximumot kihozni és fejlődni, fejleszteni.

Minden téren az alkotás az első prioritásban részemről. Családom is megszokta és tiszteletben tartják, amiért hálás vagyok és mindig valamivel viszonzom más-más formában (ki mit igényel, szeretetnyelvüknek mi felel meg).

A ráhangolódás pedig elengedhetetlen. Még a rajzvázlataimnál is jelentős minőségi különbségek figyelhetőek meg, mikor volt kedvem, mikor nem. (mert pl kizökkentettek).

Számomra kellenek az "ideális" tényezők a jó teljesítményhez. A figyelemzavar pedig nem egyszerű, másképp működök.

Nem akarok én senkit megbántani, kellemetlenséget okozni stb., ezért is kell a távolságtartás. A közönségem zöme pedig teljes mértékben tiszteletben tartja. Gondot még nem okozott, max kíváncsiságot. Ahogy bennem is az a youtuber, aki énekel, ám maszkkal arcán. Ez az ő része és biztos neki is megvan a maga oka/okai. pl szégyenlős - ki tudja.

A zene és hangja miatt hallgatom, nem a maszkot rejtő arcáért.

Mindenkinek így jobb. A műveket kedvelők, vásárlók számára pedig továbbra is szeretném, hogy az alkotások iránti érzések, tetszések domináljanak, nem pedig a "jaj, de cuki arcod van", vagyis ne én kapjam a fókuszt, hanem a "gyermekeim".

Aztán ki tudja mit hoz a jövő. Pl JustVidman is idővel fokozatosan felvállalta az arcát. Engem a kreatív tevékenységei érdekeltek mindig és a humora, ami sokat hozzáadott a tartalomhoz.

A projektoros képanimációja fényekkel nagyon tetszett, holott nem vagyok oda a sok színért. No és tudom mi munka van egy-egy ilyen projektben + videóvágásban. Tisztelem őt is és munkáit!

Semmi rossz nincs az álnévben mindaddig, amíg az álnevet használó arctalan tud viselkedni és nem a sérelmeit adja ki stb.

pl.: online cikkek megírásakor, mert bizony sokan vannak, akik nem azért bújnak el, mint pl jómagam, mert introvertált stb., hanem soha ki nem mondott dolgaikat ott élik ki. Gondolom fel nem dolgozott lelki traumák állhatnak a háttérben vagy szimplán nem képesek elfogadni, befogadni dolgokat és csak 1-2aspektusból élik mindennapjaikat.

Ezzel az 1-2 nézetes világnézettel nincs addig probléma, amíg nem árt és hergeli azokat, akik szintén kevés, ám más aspektusból látják a dolgokat. Az ilyen cikkeknél vannak a kommentháborúk stb.

Egyre gyakoribb jelenség, főleg online-n. Sokaknak pedig el se jut az infó fejben addig, hogy bizony, amit ír és mond, azt úgy tegye, hogy legyen felkészülve a következményeire. Az internet nem egy napló, se nem egy padtársas levelezés és bizony minősíti azokat, akik nem megfelelően nyilvánulnak meg.

Elnézést, ha sokat írtam. Szeretem ezen témákat is. Érdekesek a maguk módján.

Kellemes szép napot!

Sokszor lehet is tudni, hogy ki kicsoda. Például különböző tevékenységeit határolja el egymástól különböző fantázianevekkel.

A Bronte-nővérek férfinak adták ki magukat, különben valószínűleg nem jelentette volna meg az írásaikat az irodalmi lap.