Hogy értelmezitek ezt a mondatot József Attila a Dunánál című versében?
"Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve
nézem, amit meglátok hirtelen."
Párhuzamot von a Duna és az élet között, megoldásokat talál hirtelen olyan problémáira az életben, amit eddig kilátástalannak vélt. Nekem legalább is ez jön át belőle.
Jó kérdés!
József Attila sokkal többet tudott, mint egy átlagember és ezt nem csak a költészet szempontjából kell érteni.
Költőien hangzik, de ő nem csak költő volt, hanem egy igazi bölcs.
Akkor már mehet egy kicsit tovább is.Úgy talán könnyebb :
"Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve
nézem, amit meglátok hirtelen.
Egy pillanat s kész az idő egésze,
mit száz ezer ős szemlélget velem.
Látom, mit ők nem láttak, mert kapáltak,
öltek, öleltek, tették, ami kell.
S ők látják azt, az anyagba leszálltak,
mit én nem látok, ha vallani kell.
Tudunk egymásról, mint öröm és bánat.
Enyém a múlt és övék a jelen.
Verset írunk - ők fogják ceruzámat
s én érzem őket és emlékezem."
..............................................
Szerintem azt,hogy az általánosan elfogadott vélekedéssel szemben az idő nem lineáris.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!