Miért kapta a "Császár" melléknevet Haydn C-dúr vonósnégyese?

A mai német himnusz dallamát Joseph Haydn szerezte Franz Josef Graf Saurau felkérésére 1796 októbere és 1797 januárja között, mégpedig Lorenz Leopold Haschka himnuszának szövegére: „Gott erhalte Franz den Kaiser...” („Isten óvja Ferenc császárt!...”), az akkor II. Ferenc néven német-római császár, azaz a későbbi I. Ferenc osztrák császár tiszteletére. A császárhimnuszt a Metternich-előfutár Saurau a Bécsben is népszerű francia forradalmi dalok vetélytársának szánta, és a német-római császár előtt 1797. február 12-én mint születésnapi meglepetést adatta elő. A dallamhoz hasonlóak Haydn korábbi műveiben is előfordultak már, de a kész hazafias himnusztól fellelkesedve Op. 76. No. 3 C-dúr vonósnégyeseben, azaz a Kaiserquartettben négy cantus firmus(wd) variációt írt rá.

Ettől kezdve hivatalos alkalmakkor ezt a dalt játszották császárhimnusz gyanánt, és a későbbi szövegváltozatok is erre a dallamra alapultak, de olyan, hogy hivatalosan deklarált nemzeti himnusz egyelőre még nem létezett, hiszen nem a nemzet, hanem a császár dicsőítése felelt meg annak a felfogásnak, hogy az istentől rendeltetett császár testesíti meg a birodalmat. A dallamra idővel számos más (és nem csak német nyelvű) szöveget is írtak, köztük a később nemzeti himnusszá lett Lied der Deutschen-t, August Heinrich Hoffmann von Fallersleben 1841. augusztus 26-án írt versét. Ebben a központi szerep már nem egy egyeduralkodónak, hanem a birodalomnak jut. Nemzeti himnusszá azonban csak jóval keletkezése után lett ez a szöveg, sokáig csak egy volt a hazafias dalok közül, például a „Die Wacht am Rhein” is megelőzte népszerűségben. 1890-ben játszották első ízben hivatalos alkalommal, Helgoland átvétele alkalmából.