Mondanátok véleményt pár versemről?

Évek óta írok verseket. Az irodalom tanárnőm szerint jól megy, viszont bennem vannak kétségek. A szótagszám, a rímképlet fogalma világos, amiben bizonytalan vagyok az a versek ritmusa. Hónapok óta mondogatom magamnak hogy tanulmányozni fogom a verslábakat, az időmértékes verselést. Így most minden építő jellegű kritikát, véleményt, tanácsot és hozzászólást örömmel és izgatottan fogadok.

Pocsolyák

2022. Augusztus 17

A pocsolyákban áztatom a lábam

Nedves, hideg betonra térdelek

Beszakad az ég alatt a hátam

Megint

Esőfelhők tetején ébredek

A mennyekbe embersebet vágtam?

Vágnék én, hisz körmeim élesek!

Tépdesnek

De haragjukat oly' régen láttam

Kopnak is, ám belül még véresek

Hisz amikor csontjaimnak fájtam

Démonok

Adtak ezen körmöknek életet

Fájdalmamtól végzetemet vártam

Nem kaptam csak gyönyörű képeket

Az égben

Fekszem hát és kémlelem az árnyam

Mi nagyobb most mint teljes nézetem

Erős ő és hangos, villan bátran!

Beszél

Nem fél ő, még a fény sem félelem

Farkas ő a bárány-lakta várban

Bár zúgó száját csendre kérlelem

Angyalokról

Almodnék e felhőszerű házban!

Csukott szemmel lebegek léteden

Közeped, könnyeid alatt álltam

Éltem

Testem, fáradt, megfagyott véreden

Börtönrácsot égetett a számban

Adj csontjaimból kulcsot énnekem!

Sötétben

Keseregnek szavaim, halálban!

Felhő hátán is néma énekem

Még így is, hogy békémet találtam

Veled

Álmodom míg meggyúlok a fényeken

Ébren sírva forgok a magányban

Mert pocsolyákról szól az életem

Angyallaktakabát

2022. Július 31

Apró kis angyalokról suttognak a fák

Darabból költöznek darabokba át

Házuk egy ezer éves zúzmarás kabát

Ágon lóg, bárhol vagyok hallom a szavát

Azt mondja égett ő, fénylett is valaha

Itt hagyták, volt ő büszke ember szamara

Koldusnak minden mi biztosat jelenthet

Látott ő hideget, poklot is, szerelmet

De itt van most, öreg már s bomladozik

Fakult melegében angyal szórakozik

Élnek, áldanak — "ha megunnak, szálljanak"

"éljenek, áldjanak — lelketek rámtapad"

Hallgat az erdő mikor szólal egy angyal

Gyerekesen égi, földöntúli hanggal

"Kabát-úr nekünk az örök tél áldása

Áldjuk hát mi is míg lelkünknek szállása"

Sírna a vén kabát ha nem lenne fagyott

Ha nem lenne nagyrészben haldokló halott

Azt sírná, boldog — ha hallanám szavait

Nem hallok mást csak az angyalnép dalait

Sötét foltok

Álmos az éj, fáradt már a sötétség

Érzem már a hideg esőt nyakamon

Látom, szinte élem ahogy szabadon

Folyik szét a vásznadon a sötétkék

Tested tintás, hazád a nagy sötét ég

Csillagcseppek ragyognak a hajadon

Mindig itt vagy, fekszel a kék falakon

Ne menj most, hisz' darabos a sötét még

Titok neved, pokolban a mennyország

A semmiben minden a szent helyed

Drága álmom fáradtan megy fel hozzád

Beléd zuhanok, meglátom a szemed:

"Ne várd hogy a fényeket majd feloltsák

Hisz' sötét lelkem fogja most a kezed"

2022. Február 3

Elmúlik majd a nyár

A fám lombjaiban ébredek

Körbe vesznek az apró kis levelek, a részletek

Ők s az ágak engedik földre nézni kék eget

Követelem a fényeket

Foltos a homályos árnyék

Remegve táncol a szélnek, azt súgja éget, hogy fáj még

Bolyhos tükre az égen olvad, rohan, poshad de szál még

Isten háttere a szándék

Sűrű az ősz és a fények

Halvaáldott ígéretek, ide kísértetek ti férgek

Kísértetek élnek itt, vérvörös szemeikkel néznek

Sírok, de írok, nem félek

Zongora lakik a fámban

Reszketve néz ki a lyukakon mit férgeimmel rágtam

Billentyűi levelek, teste kéreg, de szíve fátlan

A szív elégett a nyárban

Köszönöm ha mindet elolvastad, már ez is sokat jelent!