Ki a kedvenc magyar költőd, akivel azonosulni is tudsz, és miért?

Hm... Azt hiszem, én is ki fogok lógni kicsit a sorból. Kemény István, Grecsó Krisztián, Háy János, Haász János versei közel állnak hozzám. Szeretem Varró Dani szerelmes verseit is.

Alapvetően kortárs verseket jobban magaménak érzem, de 1-2 klasszikus is van, amit kedvelek.

Ady verseit nagyon szeretem én is, de azonosulni sem az életvitelével, sem a néhol túlzottan borúlátó gondolkodásával sem tudok.

Azonosulni inkább az olyan "intellektuális" jellegű költőkkel tudok, mint Babits és Arany János.

Ja meg Radnótit és Nagy Lászlót is nagyon kedvelem.

József Attila, Pilinszky János, Karinthy Frigyes, Radnóti Miklós, Váci Mihály (bár ő inkább egyverses költő számomra) és még Ady Endre, Dsida Jenő akik nálam szóba jöhetnek. Kb ebben a sorrendben vannak, ahogyan írtam.

Nekik van a legvelősebb verseik, szép költői képekkel, metaforákkal megfogalmazott művek, amelyeket nehéz lesz überelni bármely kortársnak is.

József Attila, és Weöres Sándor. Miért? Mert zsenik, mert a verseikből érzem, hogy valami többet, mélyebbet sikerült megérteniük a nagy kérdésekből az életről.

Pl: "Az Isten itt állt a hátam mögött

s én megkerültem érte a világot ..

Négykézláb másztam. Álló Istenem

lenézett rám és nem emelt föl engem.

Ez a szabadság adta értenem,

hogy lesz még erő, lábraállni, bennem." (J.A)

Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.

Hiányosságom váljék jósággá benned.

Egyetlen parancs van, a többi csak tanács:

igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.

Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás:

Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra. (W.S)