Honnan származik az a mítosz,hogy egy művésznek szegénynek KELL lennie?

Nagyon elterjedt nézet ez sok művész körében,legyen szó festőkről,írókról,zenészekről hogy a pénzkeresés mint cél,csak kis mértékben is jelen van,akkor az minden esetben megöli a mű értékét. Hogy nem köthetsz kompromisszumokat,mert akkor nem is vagy igazi művész...

De a történelemben rengeteg ellenpélda van arra,hogy egy művész akkor is lehet sikeres,ha emellett kiváló üzletember is. Picasso nagyon gazdag volt és egész életében gyönyörű nők vették körül,Michelangelo sosem készített semmit kedvtelésből,kizárólag eladásra készített szobrokat és festményeket és korának egyik leggazdagabb embereként halt meg. Hitchcock nem csak kiválóan rendezett,de a marketinghez is értett és ünnepelt rendezőként 200 millió dolláros vagyonnal halt meg. Persze nem minden művész gondolkodik így,de nagyon sok helyen találkozok ezzel a gondolkodásmóddal. A középkorban teljesen természetesnek számított hogy a mestert megfizetik és eszükbe sem volt éhezni és szenvedni a művészetért.