Olvastátok már Shakespeare, a velencei kalmár című művét?

A Velencei kalmárnak van pre- és posztholokauszt értelmezése. (Nem vicc!) Mivel Shakespeare-t nem lehetett kitenni a kánonból antiszemitizmus miatt, ezért a kalmár szerepének értelmezése változott.

A pre-holokauszt értelmezés szerint a mű komédia, ahol a címszereplő mohósága és felsülése a humor forrása, és a kornak megfelelő, lenéző képet mutat a zsidókról.

A poszt-holokauszt értelmezés szerint a kalmár tragikus hős, akit emberi gyengeségei mellett a társadalom méltatlan lenzésése is sújt, és ez tereli őt a kíméletlen önzés felé. Ebben az értelmezésben a per és lányának elvesztése már nem komédiai elégtétel a "rossz ember" felett, hanem újabb sorscsapások.

Nekem ez új.

Azt vágom, ha valaki arca nem tetszik ott az antiszemita kártya. De megvádolnak komoly még egy Shakespearet is?

Komoly.

#6, kérdező!

És számít, hogy valaki az vagy nem?

Főleg századokra visszamenőleg?

Itt egyszerűen arról van szó, hogy mégha alapja is vannak egyes történelmi háttereknek, bírálni NEM szabad őket.

Maga az antiszemita szó is kamu. Mert a szemita nép nem csak a zsidók. Ez is ilyen orwelli újbeszél.

A korban a "zsidó" nem rasszbéli kategória volt, hanem pusztán vallási. Márpedig minden vallás alaptétele, hogy a legnagyobb bűn más vallásban hinni. A katolikusok és protestánsok is éppen ölték egymást akkoriban.

A mű annyira antiszemita, amennyire "kell", amennyire a közönség igényelte. Shakespeare mindig pontosan tudta, mit akar a közönsége (lásd az Ahogy tetsziket, Macbeth-et, VIII. Henriket, Titus Andronicust, Két nemes rokont), akiktől a bevétel jön.

Ezért úgy szerkesztette a darabjait, hogy ami tragikum, az bizonyos szögből nézve komikum. Felületesen figyelve egy vígjátékot láthattak a nézők; a szerző pedig remélte, hogy néhány ember képes kicsit mélyebbre látni és megérti a lényeget, hogy az emberek egyformák:

"Nincsenek a zsidónak szemei? nincsenek a zsidónak kezei, életműszerei, tagaránya, érzékei, indulatai, szenvedélyei? Nem ugyan azon táppal él, ugyanazon fegyverekkel sebesíttetik, azon kóroknak alá vetve, azon óvszerektől gyógyulva, ugyanazon tél- s nyártól hűvítve-hevítve, mint a keresztény? Ha megszúrtok, nem vérzünk-e, ha csiklandotok, nem nevetünk-e? ha megmérgeztek, nem halunk-e meg? s ha bántotok, ne álljunk-e bosszút?"

Egy ember nem a vallása alapján lesz jó vagy rossz, hanem a tetteitől.

Ám ha ezt nyíltan leírja, a nézők nem jönnek, a színháza tönkremegy, és még annak a néhány embernek sem tud beszélni komoly dolgokról, akik fogékonyak lennének rá.