Lehet-e írni "objektív" lemezkritikát?

A művészi színvonalat, a szakmaiságot igen.

A többi a te ízlésed.

Pl. egy dzsessz műről, ha profik adják, egyértelmű a szakmaiság, a hangszerkezelés a virtuozitása, a gondolat - zenei mondat variációk, a felépítés, a színvonal, az egyediség, stb. De hogy a kritikust melyik stílus vonzza, az már egyéni, szubjektív.

Természetesen, minden műalkotást lehet tárgyilagosan elemezni és elhelyezni nagyjából egy értékskálán. Ugyanakkor nincs egységes mértékegység, illetve az egyéni súlypontok miatt ez a skála sem tud egységes lenni.

De a te ízlésedtől és egyéni súlypontjaidtól függetlenül vizsgálhatsz tárgyilagosan olyan szempontokat, mint pl. az adott mű hatása, sokrétűsége, újszerűsége, formai kivitelezése, igazságtartalma... stb.

Ahogy az előző válaszainkban írtuk, az, hogy neked tetszik-e vagy sem, nem fokmérője a minőségnek, esztétikának. Az csak annyit jelent, hogy neked nem tetszik. Nem is kell, hogy tetsszen.

De hogy Mozart értékes zeneszerző-e, már abból is megállapítható, hogy a mai napig hallgatják és még te is ismered a nevét :)

De közelítsük meg egy kicsit másik szemszögből a kérdést, hogy értsd, miben áll egy műelemzés tárgyilagossága. Azt írod, hogy Mozart neked nem tetszik, nem a te világod. Meg tudod indokolni, hogy miért nem?

Igen, lehet írni. Szakmai hozzáértésnek hívják, ha valakinek sikerül.

Természetesen minden korban mások a lehetőségek, fejlettség, ebből következően a hangszerek is. És egyes hangszerek csak egyszerű hangokat képesek kiadni, mások sokfélét és összetettet. Mindig az a kérdés, az adott lehetőségből mit hoztunk ki. Nyilvánvaló, hogy egy 16. századi, egy 19. századi zongora, vagy egy mai elektromos zongora másképp szól, de mindegyiknek van egy képessége, amitől többet nem tud. Ha egy szerzemény képes ezt a formagazdagságot úgy megjeleníteni, hogy még mondanivalója is van, akkor e időtálló, mert más korok emberei is érteni és élvezni fogják.

Ezért tehát a zenék esetén van egy szakmai ismeretrendszer, hogy adott hangszerrel mit lehet produkálni. Ez a szakmaiság a objektivitás, ezen belül az egyéni képességek, ismeretek és tapasztalatok határozzák meg, hogy a sokféleségből kinek mi tetszik jobban.

Ettől függetlenül ma a zenének van egy üzleti értéke is, amely nem a zene "objektív" minőségétől, hanem az eladhatóságától függ. És erre rá is játszanak, egyes műveket mesterségesen felülértékelnek, hogy jobban eladható legyen.

Ha azt akarod eldönteni, mi értékes, akkor végy egy kort, mindegy, hogy 15. század, 19. század, az 1970-es évek. Az adott időszakban rengeteg mű született, ebből te egy csekély részt ismersz (vagy pontosabban, a szakma egy csekély részt tart számon), a többi feledésbe merült. Előbbit azért nem felejtették, mert sokkal értékesebb, mint azok voltak, amelyekre már szinte senki nem emlékszik. A mai zenét majd 50 év múlva értékelheted ugyanígy.

És nem hagyhatjuk számításon kívül, hogy egy konkrét zene (és sok más művészet is) akkor fog igazán tetszeni, ha értjük is, azaz sok mindent tudunk a körülményekről, korról és arról, amiről szól. Ha Mozart nem tetszik, ez lehet speciális eset (mert például Haydn meg tetszik), de lehet, hogy mindössze semmit sem tudsz róla (a korról, a hangzásról és egyebekről), így nincs összehasonlítási alapod.