Milyen a versem?
Egyelőre címtelen, mert nem vagyok elég keratív.
Néha padlót fogva,
véredben tocsogva
fekhetsz.
Könnyfürdőben ázva,
csak félelmet látva:
szenvedsz.
Fájdalom gyötörhet,
csontjaid zörögnek:
reszketsz.
Kínzón összetörve,
magadat gyötörve:
veszthetsz.
De!
Fájdalmad feledve
újra életkedvre
lelhetsz.
Nem gondolva múltra
talán majd új útra
kelhetsz.
Félelmed leküzdve,
erőd összegyűjtve:
felkelsz.
Legyőzve a halált,
hatalmas nagy csatát
nyerhetsz.
válasza:#10
A hülye nicknév nem véletlen. Elsősorban nem azért jöttem ide, hogy verseket osszak meg, vagy komoly filozofikus témákat vitassak meg ismeretlenekkel.😅 Szerintem a többségre is igaz, nem csak rám, hogy főként szórakozni jár ide, esetleg van aki tényleg választ vár a kérdésére. 😃
Örülök, hogy a nevem ellenére azért pozitív véleménnyel vagy az írásomról. Amúgy 2015 óta ez a nevem. 😅
válasza:A kritikák jogosak, köszönöm őket. :) Valóban sok közhely van benne. A versszakok végi e betűs szavak szándékosak, illetve eredeti tervem az volt, hogy a második részben pont ellentétes szavak legyenek... Ez csak többé-kevésbé jött össze, eléggé összecsaptam.
Azzal az egy dologgal viszont vitatkoznék, hogy mikor érdemes verset írni. Szerintem rengeteg okunk lehet rá, hogy verset írjunk. Van aki csak szépet szeretne írni, van aki üzenetet átadni, van aki a világot megváltani, van aki csak a gondolattúláramlását kiadni, de sose felesleges tollat vagy billentyűzetet ragadni, hogy alkossunk valamit. :D
válasza:14-es vagyok, megint. Lehet igazság abban amit írsz, hogy az indok versírásra többféle lehet, végül is... Kosztolányi írta: "légy mint a minden, te semmi".
A felszínes, simán csak gyönyörködtető vers is adhat valamit, ha az olvasó hozzáadja a maga tartalmát. Ahhoz meg kell teremtenie a versnek valamilyen atmoszférát, ami meg ugye, már eleve nem "semmi". Világot megváltani a semmivel nem lehet, a gondolattúláramlás meg már a mondanivalóval egyenlő számomra.
A te versedhez visszakanyarodva, véleményeztük itt páran, hajnali kettőkor két József Attila vers elolvasása után, a mércét jó magasra helyezve odaböfögtem, hogy tartalmatlan, de azt elhallgattam, hogy látom benne azért azt is, hogy fejleszthető lenne. A tipikus pesszimizmus eluralkodott rajtam, ahogy sok más válaszolón itt az oldalon. Gáz... Hajlamos az ember nem leírni, hogy amúgy a negatív mellett van azért pozitív is a fejünkben. Szóval szerintem fejleszthető, bár nyilván a körülményeket, az életed lehetőségeit te ismered jobban. Alapos önismerettel, önmagad tanulmányozásával, az így talált kincsek versbe dolgozásával szerintem viszont bárki hozhat szép eredményeket, akinek türelme, ideje és minimális érzéke van a versekhez. Csak legyen valami belőled a költeményben. A többi a kitartáson és elhatározáson múlik.
Valami makacsságnak kell lennie benned, ha újra kiemelted (ha jól emlékszem a kiemeltek közt láttam meg) a kérdésed, ha pedig ezt megőrzöd, az alázattal, ami a válaszodban volt, és azzal, hogy mégsem bólogattál csak úgy arra, amit itt valaki - ebben az esetben pl jómagam - leírt, szépen el lehet indulni. Fontos az eszmecsere, anélkül nincs költő. Szerintem! (- ezt odaírhatnám mindenhová, mert nyilván nem vagyok költő).
Bocs a regényért, muszáj volt leírnom, nem tudtam volna nyugodt lenni, ha nem egészítem ki a hajnali agymenésem egy délutánival.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!