Mond valaki kritikát a ,,versről’’ amit írtam?

Tudom, hogy elég béna gyakorin véleményt kérni, de nem szeretném az ismerőseimnek megmutatni amit írtam.

Igazából nem tudom mennyire nevezhető-e versnek, nem figyeltem magára a vers szerkesztésére, úgyhogy valószínűleg tök szr az egész.😅

De azért tudnátok róla egy őszínte véleményt mondani, hogy esetleg hova fejlődjek? Meg mondjátok meg, ha túl klisés és tinis, mert akkor jobb ha elgondolkozom még a dolgokon.

Nem akarok költő lenni meg semmi, inkább csak hobbi szinten írnék. Még annyi, hogy 16 éves vagyok.

Miután kiabáltál velem

Most ágyamon fekszem.

Csönd és sötétség mi betölti az üres teret.

Szemem kétségbeesetten kutat egy folt után,

Amit megragadhatna, hogy tudja, ez a valóság.

Talál egy fénydarabot, a koszos és fehér falon,

Ez most láthatatlanná vált álom.

Mostanra csak a darab maradt szétolvadt szobámból.

Nyugodnék már bele, hogy a semmi vesz körül!

Tapogatom és nem érzem, nem látom, hogy nincs semmi mit látnom kéne.

Levegőnek álcázva fellebeg agyamig

a semmi... csak úgy, közömbösen.

Elbódít, szédülök egy kicsit tőle.

Hirtelen, álmomból kiragadva, kiált a falam,

Megégette hátát a ragyogó fény,

mi beáradt redőnyöm résén.

A külvilágban elfekvő apró utcát autó perzselő fénye az mi felmarja.

Felmar engem is és a semmiből semmi alakul át.

Azonban ez az üresség már fáj.