Milyen a versem?

Ha valaki szánna rám egy kis időt, hálás lennék. Mi hiányzik a versemből? Mitől lehetne jobb, miképp fogalmazzak, hogy érthetőbb legyek? Kicsit túlagyaltam, úgy érzem. Ezen az íráson már nem fogok módosítani, de a jövőben szeretnék jobbakat írni.

Gondolatok a Semmiből

Annyi gondolat átsuhan

Bennem, rajtam,

Már mind - mind ugyanolyan

S csak figyelem zavartan.

Elmém, akár a mély kút,

Melyből a víz kiapad

Ködöt nyel, s nincs kiút

Belőle, míg be nem szakad.

S hiába szólalok fel megint;

Hánykolódnak a szavak

Egymáson, mint

Hegytetőről hullt kődarab.

Megrémiszt a nyugalom,

Ahányszor a kín bennem lapít,

Hisz sohasem tudhatom

Mikor vájja belém karmait.

Nem nyomaszthat félelem,

Ha nem gondolok semmire;

Mégis átáramlik képzetemen,

Mint hálón a dagály szennyvize.

Mert bánt, s nincstelenít

A gúny, mellyel mindenki megvet,

Megbolondít, végül átlendít

Az őrület határán a rettenet.

Ó, bárcsak egy pillanatra

Rá tudnám a közönyömet

Zárni önmagamra,

Mint celláját a börtönnek.

S a szitkokat száműzném,

Szertefoszlana sok gondolat

Az elme - mit bánom én...

Ezután össze is omolhat.