Milyen lett ez a versem?

Ha Nincsen Miért...

Mikor kihal mindenből az értelem

S a jó dolog is csak véletlen,

Mikor már nem szúr meg a tövis

Kezedben a tüskéje némán törik,

Nem tudsz elbotlani hatalmas kőben

Áttaposol rajta, pedig tudod: törhetetlen,

Nem buksz fel a víz alól levegőért se'

Inkább hagyod, hogy megteljen a tüdőd vele,

S már nem akarsz sem élni, sem halni

Csak mindenből, ha lehet; kimaradni,

Sem futni, sem az álmokért lepihenni

Meg nem születni, sehol se lenni,

Nem mozdulni, de nem is menekülni

Egyedül valahol, mégis elvegyülni,

Könnyeket ejteni a friss sárba

Örökké várni valakire, valamire. Hátha...