Milyen a versem, mi kéne még bele?

A Vers Otthonában

Beléptem ide. Cipőmet levetettem,

Nekem ez az otthonom,

Itt nevelkedtem,

Csak itt gondolkodom.

Én itt érzek. Ablakom mellett a székem

Hol éjjelente némán ücsörgök

Az otthonom melegében.

Itt szerethetek, s ha kell; gyűlölök.

Néha szaladgálok a padláson, fönt,

Nem szól rám senki. Enyém e ház,

Olykor behúzom a függönyt

Hogy meg ne láss!

Ha úgy tartja kedvem

Az ajtót résnyire nyitva hagyom,

Nem hívlak, nem szólítlak neveden

Sétálj be, ha akarsz, szabadon.

Üres kézzel jöhetsz ugyan,

Nem kell nekem drága ajándék

S hogy a baj van velem, mindig is tudtam

S az is ráébred, ki a törékeny küszöbön átlép.

Ülj le szerény asztalomhoz,

Otthonom meghallgat, s tanít, ha figyelsz

S ha elég őszinte vagy önmagadhoz

Bizony békére lelsz.

Itt megnyugodhatsz, vagy zokoghatsz

Végtelen, s örökké szabad a hely,

Szemlélődve süröghetsz - foroghatsz,

Hisz a vers mindenkié - akinek kell.

Ha úgy döntesz elmész innen,

Hagyj itt engem bátran,

Nem fáj annyira semmi sem

Hogy ajtómat örökre bezárjam.