Miért ilyen felkapottak a mai Költők? Miért elégednek meg az emberek a felszínes versekkel?

Ha összehasonlítom a 100 évvel ezelőtti és a mai alkotásokat, azt veszem észre, hogy mindenben sikerült fejlődnünk, csak a költészetben nem, sőt, egyre lejjebb adják az emberek az igényeket ezzel kapcsolatosan.

A régebbiek, pl: József Attila, Ady Endre, Pilinszky János és még sorolhatnám, sokkal jobban ki tudták fejezni magukat, érzéssel írtak. Mintha el lennének a mai emberek gépiesedve, elhiszik, hogyha kellő figyelmet/lájkot/pénzt kapnak, akkor elég jók és nem kell fejlődni.

Pár ismert írótól, Költőtől olvastam verseket, sajnos mindig csalódás ért eddig. Sok 100 évvel ezelőtti irományt olvasok, és nagyon magasan van a léc, válogatós lettem.

Mivel én is írok, így magammal szemben sem vagyok sosem megelégedve, de úgy érzem, talán az elégedetlenség a fejlődés kulcsa.

Volt egy ismertebb személy is, akinek elolvastam egy 8 évvel ezelőtti irományát, és egy 2 nappal ezelőttit, mégsem láttam benne többet, mintha lejjebb adta volna az igényeket magával szemben és így megállt a fejlődés.

Elhiszem, hogy nem könnyű elgondolkodtató verseket írni, nekem sem megy még, de hiszem, hogy az igyekezet ér annyit, hogy 10 év múlva látványos legyen a változás.

Sokan mintha úgy lennének vele, hogy “úgysincs nála jobb a mai világban,” akkor megvesszük tőle a könyvet és kövessük a munkásságát Facebookon is. A célközönségnek minden jó, az újonc Költők pedig nem tudnak előrébb jutni miattuk.

Érdekelne, kinek mi a véleménye, és aki ismer népszerű vagy kevésbé népszerű könyveket és írókat, az ajánlhatna valakit, hátha csak nem találtam rá. Szeretek olvasni. :)