Mire utalhat az, ha egy 20as éveiben járó művész kizárólag gyermek és öreg arcokat ábrázoló portrékat készít, középkorú emberekről egyáltalán nem készít festményt, rajzot?

Öregeket könnyebb, szerintem, meg gondolom, nincs meg semmi, ami megfogná a középkorú portrékban.

Esélyesebb valódiságot találni a "szélső" korcsoportokban, talán az "életen túliság" közelsége az oka, vagy talán csak az, hogy a gyerek önfeledtsége és az öreg megállapodottsága jóval több rejtéllyel szolgálhat egy középkorú szemlélőnek, mint a többiek.

Az élet középső szakaszán sok ihlető dolog nem történik egy átlagemberrel. Belekerül a darálóba, oszt jónapot kívánok. Gyermekkorban és öregkorban azonban közelebb kerülhetünk lelki tartalmainkhoz, ez a művészeket is jobban megihletheti, hiszen kiül arcunkra is a belső tartalom.

Nem hiszem, hogy direkt tudatos, valószínű, ők állnak közelebb a mindennapjaihoz. Nem vagyok művész, de nekem sincs véleményem a középkorúakról (pedig magam is az vagyok). Az idősekben még volt valami emberség és alázat, ahogy hozzáálltak a világhoz, kerthez, szőlőhöz, gyümölcsfákhoz. A fiatalokban meg még látni valami reményt, hogy emberibbek lesznek, mint az előttük lévő nemzedék: Akiknek az egyetlen program, hogy teletankoljanak egy minél nagyobb kocsit benzinnel meg hat bevásárlókocsi italos palackkal, azt legázolják a világot. Arca sincs egyiknek sem, csak másfél tonna szürkített vas, ami nyomul A-ból B-be. A fiatalokban még van valami emberi.