Tényleg elvárt az épületfotózásban, hogy az adott épület oldalai teljesen egyenesek legyenek, tehát cseppet sem torzulhatnak?

Nem tudom, ki a bánat, aki meghatározza, mit hogyan "kell". Ha valakinek olyan flúgja van, akkor majd olyanra csinálod neki, amúgy meg nincs ilyen, hogy kell.

Ha szűk utcából hatalmas épületet veszel be, az durván dőlni fog, jót tesz neki, sőt, úgy tűnik normálisabbnak, ha valamennyit enyhítesz a dőlésen. De ha teljesen kiegyenesíted az rettenetes lesz. Rá kell érezni az arany középútra. Ja, hát kéremszépen megnyomni a gombot egy másodperc, retusálgatni róla a sok szennyedéket az meg három nap... Mert ha az a címe a képednek, hogy a cifra palota faragott kapuja, és a képed 2/3-át az elé parkolt vállalkozói haszongépjármű, a maradékot a graffiti és az elé tolt kukák teszik ki, akkor rájössz, hogy nem a fényképezés a tudomány, hanem ami utána jön...

"őszintén szólva én nem szeretem az utólagos számítógépes manipulációt, a nyers fotókat kedvelem"

Jehehe. Idéznék az 1983-as Új fotolexikonból:

"Épületfényképezés. Az építészet szándékainak, az építmények funkcióinak mint emberi környezetnek megértésére és szubjektív tolmácsolására vállalkozó fotografikus ábrázolás. Szakfényképészeti feladat. A kívánt perspektíva megvalósítása miatt általában műszaki fényképezőgép használata szükséges."

Hát ez a műszaki fényképezőgép volt a kor számítógépes manipulációja.

Mert akkor is csak az tartott össze, amire azt szerették volna, hogy dőljön, a hatás miatt.

Ahogy Sztrogoff írta, megy ez utólagos manipuláció nélkül.

A 80-as években például fogalom volt a Linhof Technika kamera, tökéletes párhuzamosokat lehetett vele fotózni analóg technikával. Egy vagyonba került a gép, és a hozzá tartozó filmanyag is.

Ma ezt egy shift objektívvel nagyon meg lehet közelíteni, igaz, ma sem két fillér.

Épületfotózásnál beállítod a fényképezőgépet úgy, hogy az épület felé nézzen, de az érzékelője függőleges legyen. Az objektív így vízszintesen előre néz. Billentés nélkül emeled a lencsét, egész addig, amíg a kívánt kivágást nem kapod. Ha az épület, a lencse fősíkja és az érzékelő párhuzamosan állnak, eltűnik a függőlegesek összetartása már a felvétel készítése során, nem kell utólag manipulálni.

Egyrészt ízlés dolga, kinek mi tetszik, összetart vagy sem, de például építészeti fotódokumentáció készítésénél elég nehéz volna mérni, számolni a fotó segítségével, ha azon minden irányba dőlnek az egyenesek, ott bizony követelmény a torzításmentesség.

[link]

Az ember agya kompenzál. Biztos hallottál már a vakfoltról, arról a foltról, ahol tulajdonképpen az embernek nincs látása, viszont az ember agya automatikusan kitölti azt a terület a környező látványból kikövetkeztetve, hogy mi kerül oda. Az épületek is hasonló téma. Vagy arról a kísérletről, hogy ha az emberre adnak egy szemüveget, ami fejjel lefelé fordítja a világot, az ember agya előbb-utóbb megtanulja visszafordítani a látványt.

Az objektív lencséje hasonló felépítésű, mint az emberi szem. Tehát az ember szeme még dőltnek érzékeli az épületek falit, viszont az agy kompenzálja. A fényképezőGÉP mégiscsak egy gép, csak leképezi amit érzékel, nyers képnél nem módosít rajta (a jpg-n azért szokott némi algoritmus futni).

Van helye a fotográfiában a "bedőlt" oldalú épületeknek is, de tudni kell megválasztani, hogy mikor / hol. Művészként igen, a riportfotósként se idő, se lehetőség korrigálni, de pl. ha egy hotelnek csinálsz reklámfotókat és dől a fal, akkor ott gondok lesznek.

Amúgy azt is biztosan tanították, hogy vannak olyan eszközök, amelyek segítségével az épületek dőlését fotómanipuláció (és az amiatt fellépő képminőség romlás) nélkül. Tilt-shift objektívek, adatperek, műszaki fényképezőgép...

"a nyers fotókat kedvelem."

Ezzel a kijelentéssel viszont érdemes vigyázni. A fényképezőgépből kieső nyers fájlok nem egy az egyben a valóság leképezései, általában a kontrasztot, szaturációt, élességet állítani kell, hogy a valóságnak megfelelő legyen. A jpg nemcsak tömörített, hanem feldolgozott kép, általában a kontrasztba, az élességbe a firmware nyúl bele (ezért van eltérés a két "kép" között ha egymás mellett nézed őket). Tehát miről is beszélünk? (:

Remélem, nem haragszol meg, mert nem rosszindulatból írom csak ténymegállapításként, semmit nem értettél meg az addig leírtakból.

Többen is leírtuk - bár ha eddig nem ment át a barikádon, akkor ettől se fog - hogy a cél érdekében történik a fényképezés. Ha kell a művészi hatás érdekében, akkor dőljön, amúgy meg ne dőljön. Akármit is láttat Timár Sára. Bár megjegyzem ezek a képei

[link]

mind olyan függőlegesekkel rendelkeznek, amelyek a szűk terekben arra utalnak, hogy korrigált, de ha nem korrigált, akkor pontosan abból a magasságból fényképezett, amiből kellett, ami arra utal, hogy figyelt a dologra.

Lehet, hogy neked Ybl összes van meg, nekem meg ez:

[link]

És tényleg, legalább kettő össze- vagy széttartó vonalas ebben is van. :D

Igen elvárt a perspektíva korrekció.

Ezzel nincs gáz. Az utómunka nem boszorkányság, nem fognak megégetni a technofóbb gyülekezet papjai.