Sánta Ferenc Ötödik pecsét című regényének befejező dilemmája erős?

egy kiszolgáltatott embert "szimbolikusan" alázni a hűség nevében. Borzalmas nagy morális feladat a szabad akarat számára, ha két rossz között kell választani. Ráadásul egy nagyon fontos morális fogalom a kerete: a hűség. Önmagunkhoz kell hűnek lenni, hisz nincs kívülről adott morális parancs. I.Kant kategorikus imperatívusza: a szívemben a morális jó tudata - azt kell elérni minden helyzetben.

[link]

egy jó tanulmány:

[link]

"Absztrakt etikai rendszert ne próbáljunk alkotni, mondja az író, hanem inkább arra törekedjünk, hogy egyedül szubjektumunk erkölcsi parancsolatának, lelkiismeretünknek engedelmeskedjünk döntéseink hozatalában."

Szia. 1."ezeket a szerintem bakikat"

- nem jó szó a "baki" - inkább más álláspont, más megközelítés ( természetesen én sem értek egyet mindennel a tanulmányban)

Nagyon jó, hogy Dosztojevszkijt hozza, ide tartozik, ha olvastad a Bűn és bűnhődést 554 oldalon megtalálható a kifejtése: Raszkolnyikovnak egy "jó eszméje" volt, segíteni akart a szegényeken, megszerezve egy undok, kártékony (fölösleges, úgyis meghalna már) vénasszony vagyonát (megölve) - és hogy miként ébred rá, hogy nem lehet ezt így, és miért bűn, az a regényből kiderül.

---------

2."Ezzel nem szeged meg "légy hű önmagadhoz" parancsot,

Egy esetben lehet keresnivalója Sánta ezen dilemmajanak. Ha Krisztus van előttük. "

- Nem, nem tartozik ide, hogy "Krisztus van itt", csak egy analóg képi megfogalmazás a keresztre-feszült, ahogy egyébként a gyalázatos bűnözőket feszítették meg, épp a kontraszt miatt volt, hogy azt, aki gyógyított, tanított, ezzel a megalázó módon végezték ki) - és nem is "vallásos" ilyen értelemben a mű. (csak annyiban tud róla, aki foglalkozott teológiával, amennyiben a "lelkiismeret" fogalma a partiszitkában istenszinonima volt, meg hogy minden emberi születéssel a szellem bukkan napvilágra, de ezt már elfelejtették a modern emberek)

-----------

3. a "milánói orvos" - nem öli meg! óriási a szenvedésük az orvosoknak-ápolóknak, beleroppannak! (csak a hivatásában jóról beszélve) mert itt arról van szó- és ez szinte napi szinten felmerül ám a munkájukban, szervátültetések, és egyéb helyen: 1 segítség van, 2/vagy több jelentkező rá, kit segítsek? itt csak egy morálisan jó kényszermegoldás van: akinél szakmai magas szintű tudásommal megállapítva, jobban bízom, hogy segíteni fog)

-------------------------------------------

4,. "elég erős erkölcsi dilemmát talált-e ki Sánta a hősei megmérettetésére?"

Változatlanul úgy gondolom, nagyon nagy morális kérdésről van szó.

Nagyon messzire és szerteágazóan kellene menni a kifejtéséhez. És ez egyben az az indok is a mű halatlan erősségéhez.

--------------

5."Szívünkben a morális jó tudata azt mondja, hogy élj tovább, mentsd meg az életed, ne lökd szakadékba a szeretteid életét. Tedd ezt még akkor is ha még kell pofoznod egy megalazott embert. Az így elkövetett "bűn" arányaiban sokkal kisebb mint az értelmetlen halálod okozta kár és szenvedés."

- Sajnos ezzel nem értek egyet. Nem lehet arányokban, számokban mérni ezt.

Mert mindössze két emberi létállapot van: vagy tisztességes, vagy tisztességtelen.

Csak ezt mindig "ITT ÉS MOST" lehet és kell eldönteni, minden választásnál. Ezért olyan nehéz élni, és ezért olyan nehéz embernek maradni. Sokszor kerülünk éles helyzetbe, sokszor esünk egyik kategóriából a másikba, mert az ember gyarló.

El kell jutni -és sokszor csak pillanatok állnak erre rendelkezésre-, ahhoz az állapothoz, amit József Attila ír:

"Az én vezérem bensőmből vezérel!

Emberek, nem vadak -

elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,

nem kartoték-adat."

Nem lehet mentséget hozni - mint a katonadalban:"nőm van otthon s gyermekem/ mi lesz, ha én nem élek", mert az nem az "itt és most" része, hanem elvonja az erőt a koncentrálástól: 'itt és most' miképp vagyok tisztességes. Nagyon könnyen kibúvókat találunk. (Azután, a példánál maradva a "nőm és gyermekem" nem egy tisztességes(vagy adott esetben hős) apa tudatával él tovább, hanem egy lelkileg összetört emberrel él együtt.) Sajnos nem lehet ezt számokra sem redukálni -"több ember él tovább" Mert egy ember a végtelent hordozza magában, ezért két ember nem 2x annyi és így tovább, 10 ember nem több mint 1, erre nem érvényes a matematika, és a statisztika sem, egy ember nem "kartoték-adat".

Az újplatónikusoknál - Plótinosznál egyszerűen a jelenlét fogalma istenszinonima.

Ezt a 𝖑𝖊𝖑𝖐𝖎𝖎𝖘𝖒𝖊𝖗𝖊𝖙 - 𝖑é𝖑𝖊𝖐𝖎𝖘𝖒𝖊𝖗𝖊𝖙 - 𝖏𝖊𝖑𝖊𝖓𝖑é𝖙 - 𝖑é𝖑𝖊𝖐𝖏𝖊𝖑𝖊𝖓𝖑é𝖙 lételméleti kérdése lehetne vallásfilozófiai szempontból kifejteni, mert minden világvallásban ez valamilyen formában fundamentum, hol jobban, hol kevésbé kifejtve.

Egy verssel zárom, amelyben mindez érzékletesen megjelenik:

Lu Csi (III.sz-i költő) ford.: Weöres Sándor

A vad tigris dallamára

Szomjan sem iszom rabló forrásból,

hőben sem fekszem gonosz fa- árnyba.

A gonosz fának tán nincsen ága?

Az elszánt ember, ha szenved, állja.

Császár parancsa ültet lovamra,

felkantároztam, ostorom kézben;

tigris-barlangban verjem el éhem,

vadmadarakkal fázzam az éjben.

A napok múlnak, hőstettem nincsen,

évszakok szállnak, itt az év vége,

partról magasra nyúlnak a felhők,

ágak zenéje kopog a szélbe

hallgatva ülök titkos völgy mélyén,

hosszan fütyülök hegyen magasban,

a megfeszült húr hangja nem gyönge,

s a legszebb ütem megfoghatatlan,

embernek lenni eljátszhatatlan,

az igaz érzés dalolhatatlan,

de mert a szívem hajlíthatatlan,

nem szégyenlem, hogy merev maradtam.

*