Plátói szerelemről dalok, versek, olvasmány?

Pl Az összes trubadúr-dal, a középkorból. Walter von der Vogelweide: A hársfaégak csendes árnyán. Gyönyörű vers.

Aztán: a mi csodálatos szavú költünk: Juhász Gyula összes szerelmes verse. Szegény Múzsája, Anna, mégcsak nem is tudott arról, hogy ki imádta őt.

A többit rád bízom. :)

Juhász Gyulának volt nagy plátói szerelme Anna (Sárvári Anna színésznő). HOzzá írta a Milyen volt, Anna örök stb. gyönyörűséges verseit.

Milyen volt...

Milyen volt szőkesége, nem tudom már,

De azt tudom, hogy szőkék a mezők,

Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár

S e szőkeségben újra érzem őt.

Milyen volt szeme kékje, nem tudom már,

De ha kinyílnak ősszel az egek,

A szeptemberi bágyadt búcsuzónál

Szeme színére visszarévedek.

Milyen volt hangja selyme, sem tudom már,

De tavaszodván, ha sóhajt a rét,

Úgy érzem, Anna meleg szava szól át

Egy tavaszból, mely messze, mint az ég.

Anna örök

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál

Emlékeimből lassan, elfakult

Arcképed a szívemben, elmosódott

A vállaidnak íve, elsuhant

A hangod és én nem mentem utánad

Az élet egyre mélyebb erdejében.

Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,

Ma már nem reszketek tekintetedre,

Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,

Hogy ifjúság bolondság, ó de mégis

Ne hidd szívem, hogy ez hiába volt

És hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!

Mert benne élsz te minden félrecsúszott

Nyakkendőmben és elvétett szavamban

És minden eltévesztett köszönésben

És minden összetépett levelemben

És egész elhibázott életemben

Élsz és uralkodol örökkön, Amen.

Azt a mindenit-erre szavak nincsenek mindkettő nagyon szépen szóló! Bertold Brecht:emlékezés A.Máriára (esetleg)

Szeptember volt, kéklő szeptember és csönd,

Kis szilvafácska nyúlt fejünk fölött.

Ott tartottam halvány, csöndes szerelmem,

Mint drága álmot, karjaim között.

A bűvös nyári égen a magasban,

Rég észrevettem már, felhőcske állt.

Fénylőfehéren és fönt, mérhetetlen,

Midőn felnéztem, eltűnt, messzeszállt.

2

Azóta sok-sok hónap tűnt a múltba,

S úszott el az időben csendesen.

A szilvafák közül sokat kivágtak,

S ha azt kérdeznéd: Hát a szerelem?

Azt mondanám: Emlékem sincs felőle.

S habár kétkedve pislognál felém,

Arcát nem tudnám semmiképp idézni,

Csak azt, hogy megcsókoltam egyszer én.

3

S a csókot is feledtem volna régen,

Ha az a felhő nem lett volna ott.

Azt őrzöm még, és őrzöm mindörökké,

Fénylő-fehér volt, és fentről villogott.

A szilvafák talán virágzanak még,

S a régi lány hetedszer szül talán.

De az a felhő percekig virult csak,

Fölnéztem, és a szél elkapta már.

/Ford.: Csorba Győző/

Follow the flow: Plátói

Kedvenc számom