Melyik a kedvenc versed?

Tóth Árpád

LÁZ, DÜHÖK, KÍNOK...

Láz, dühök, kínok, nyomoruság,

Genny, könny, vér, sebek,

Hörgések, öklök, ájult tusák,

Segítség! Segítsetek!

Gyáva a vágy, fut az öröm,

Keserű a csók, dermedt a kéj,

Szakíts, fog, tépj, köröm,

Üvölts, őrület, zokogj, szenvedély.

Füst, tűzvész, romok...

Ezeket szeretem:

Karinthy Frigyes: Előszó

József Attila: Óh szív! Nyugodj! ill. Talán eltűnök hirtelen...

Mihai Eminescu: A csillagig

Arra már nehezebb válaszolni, hogy miért... Úgy gondolom, hogy Karinthy Előszava, és József A. említett versei olyanok, mintha én írtam volna őket, mármint persze én sose tudnék ilyen szépeket írni, de annyira át tudom érezni... Remélem érthető.

Eminescu verse meg legnagyobb kedvence volt a gimnáziumi éveim alatt. De még ma is nagyon szeretem, igencsak intelligens költemény.

Amit nem én írtam:

Tóth Árpád Körúti hajnal

Kosztolányi: Nyár, nyár nyár

Ady Harc a Nagyúrral

Amit én írtam:

Gondolatok a gondolán,

Ki vagyok én

Verjen meg az Isten

Mary Elizabeth Frye:

Ne jöjj el sírva síromig

Ne jöjj el sírva síromig,

Nem fekszem itt, nem alszom itt;

Ezer fúvó szélben lakom

Gyémánt vagyok fénylő havon,

Érő kalászon nyári napfény,

Szelíd esőcske őszi estén,

Ott vagyok a reggeli csendben,

A könnyed napi sietségben,

Fejed fölött körző madár,

Csillagfény sötét éjszakán,

Nyíló virág szirma vagyok,

Néma csendben nálad lakok

A daloló madár vagyok,

S minden neked kedves dolog...

Síromnál sírva meg ne állj;

Nem vagyok ott, nincs is halál.

Vörösmarty Mihály: Az Éj monológja

József Attila: Kész a leltár

Howard Phillips Lovecraft: A Yuggothi gombák (sajnos nincs teljes magyar fordítása)