Mit gondoltok erről a versről?

A vers egy szabad vers. Nagyra értékelném az építő jellegű kritikát olyanoktól, akik azt ízlésesen meg tudják fogalmazni. Előre is köszönöm.

Híd a láng felett

Tudod-e azt, hányszor próbáltam

Szorgalmasan, szemed előtt lóbáltam

Mi lelkemet nyomja

Fejem előtted csóváltam, vártam

mint a kutya, kinek szomja

végtelen, s féktelen

irántad.

Egy ember, melynek szomját

Egyben életén uralkodó gondját

Nincs mi csillapítsa

Egy ember, mely minden este

Két kezedbe teríti poklát

Míg arra vár, hogy te magad

Levesd lelkednek tokját

Mert mi neked csak egy árnyalat

Az ember mégis ezzel

csakis ezzel csillapítja szomját.

Csak egy árnyalat, semmi más

Eszmék, melyek létrejöttekor

Színtiszta gyűlölet jön rád

Ám mit ér az utálat, ha általa

nem vagy más, csak utánzat

Önmagad utánzata.

Csak egy árnyalat, semmi más.

Másnak finom művészi alkotás

Van, ki e árnyalatért, lelked kis

falatáért elkövetne vérontást

Neked csak árnyalat, semmi több

Van kinek ,,ez’’ jelent egyedül örömöt

Míg általad kisemmizve, semmbie véve

Lelked mély bugyraiba elbújva

Mellőzve,félreértve

S mégis általad tökéletesen összetéve

Él és virul lelked dús szépsége.

Ha tudnád, mennyit töprengtem azon,

mit kéne tennem, hogy e szépséget

a felszínre hozzam, s megosszam a világgal

Ha igazad van, és tényleg tele van hibával

az sem érdekel, ha mind az enyém

én a csillagokat is lehozom, megküzdök

érted gyilkossal, erőssel, milliónyi

elcsépelt, unalmas szuperhőssel

csak enyhítsek lelked fájó, gyulladt sebén.

Neked csak árnyalat, semmi több

életembe mégis egyedüli örömöt

ezen színek töltenek, melyek számodra

jelentéktelenek, s az egyetlen jó

mely bennem van, te vagy.

Nélküled egyszerű ember vagyok,

veled karnagy

A világ karnagya.

Add nekem mindened, mi örök

Elmédben rejlő békés örömöt

Légy bátor, kövess engem

Ketten érinthetetlenek vagyunk

Engedd, hogy őrizgessem

nyugalmas holnapunk

S álmot szórjak szemedre, ha kívánod

Mellettem nem kell tovább bújkálnod

Engedd, hogy vállamra vegyem

az átkod, nem kell egyedül kószálnod

Minden, mi engem éltet

te vagy

Ne hadd tovább kergetnem e vágyálmot.

Ha mégsem tudsz megbékélni lényeddel

tőlem a reményt kérlek

ne vedd el.

Ha mégis

Hulljon a földre ott egy almamag, hol

dédelgetett álmaim örökké alszanak.