Prózamondó versenyre gimnazistának?

Nógrády Gábor: Denevér

Tehetek én róla, hogy nem fehér galambnak születtem?

Mi az, hogy csúnya vagyok, mint az ördög?

Azért, mert tele van az arcom redőkkel, meg lebenyekkel és szemölcsökkel, sörtékkel, ráncokkal, barázdákkal, meg árkokkal?

Szemtelenség! Ilyen vagyok és kész!

De tudjátok mit mondok? A mamámnak én voltam a legszebb!

És egyébként is: az ember miből gondolja, hogy szép?

Még hogy az ember szép! Babonából a szárnyamnál fogva kiszegez a kapura, hogy távol tartsa az ördögöket. Szép!

Berobbantja a barlangot, ahol élek. Szép!

Befalazza a padlást, ahol alszom és sörétes puskával lövöldöz rám. Szép!

Én vagyok a vérszívó vámpír? És te kis barátom?

Te nem az anyád meg az apád vérét szívod folyton, hogy vegyen egy biciklit, egy játékot vagy egy edzőcipőt?

Azért még nem kell utálni a denevért, mert nem egy Madonna vagy Claudia Schiffer! Az ijeszt benneteket, hogy éjszaka hangtalanul suhanok, és mégis úgy tájékozódom, mint repülő a ködben? És ti? Ti talán nem találjátok meg éjszaka a sötét konyhában az eldugott almás rétest?! Érdekes!

Az nekem semmi, bekapni egy legyet vagy kikerülni egy vékony drótot a sötét szobában. Hogy csinálom? Orromon, számon kiengedem az ultrahangot, az visszaverődik a tárgyakról, és én már látom is az előttem lebegő akadály teljes alakját. Ilyen ügyes vagyok, az emberek mégis üldöznek.

Pedig nagy butaságot csinál, aki engem bánt. Egyetlen éjszaka alatt hétszáz rovart, szúnyogot, vándorsáskát fogyasztok, de megeszem a rágcsálókat: az egeret, a mezei pockot is. Tudod te, hogy mennyi gabonát meg gyümölcsöt mentek meg így?

Ha mondjuk egy rovar, egy egér csak tíz forint kárt okozhatna egy év alatt, és én bekapom...! Tudod, hogy az évente mennyi haszon? Majd számítsd ki egyszer, ha be tudsz szorozni hétezret háromszázhatvanöttel.

Egy biztos: az ember nem egy hálás állat.

Pusztít, ahol ér. És ha véletlenül betévedek a szobába, sikoltozni kezd, mert azt hiszi, hogy a hajába ragadok. Ragadjon az ő hajába a szomszédasszony meg a légypapír! Engem ne csapkodjon bottal! Én Magyarországon védett vagyok, nem úgy, mint a Sós Bence, akit bármikor felképelhet az apja. Engem nem szabadna bántani, mert fogom magam és kipusztulok. Aztán kapkodjon be egy éjszaka hétszáz rovart az a bilifülű Dezső, aki vadászik rám!