Miért terjedt el az a sztereotípia, hogy a férfiak a legkisebb betegségtől/egészségügyi problémától is a halálukon vannak (persze nem szó szerint) míg a nők sokkal jobban viselik az ilyesmiket?

Ezen én is gondolkoztam már. Szerintem az ilyen úri rétegből jöhetett, mikor a férjek hivatalba jártak a nők meg otthon irányították a házvezetést. Ha a férj beteg, ha csak kicsit is az, nem megy be melózni, de nyilván ha már otthon lehetett, ott sem akart csinálni semmit, így a legjobbnak látszott ágyban maradni, na meg sokat panaszkodni. Ha a feleség kicsit meghűlt, akkor is ugyan úgy otthon volt mint bármikor, csak néha orrot kellett fújnia. Persze ettől mèg ők is lehettek panaszkodósak, de a napi dolgokat levezényeltèk.

Valahol még olyat hallottam, hogy a nők és a férfiak máshogyan élik meg a különböző fàjdalmakat, szóval simán lehet, hogy a kisebb fàjdalmakhoz valóban jobban hozzászoktak a nők, de mondjuk egy nagyobb műtét utàn egy férfi tűri férfiasan a nagyobb fájdalmakat, a nők meg jobban rápánikolnak a helyzetre. Ez inkább a két nemre irányuló környezeti hatások különbségeiből adódik és nem a nemük különbözőségéből. Nagy különbség!