Kirándulni vagy társasjátékozni szerettek jobban?

Társasozni. Az számomra nagyobb élmény. A kirándulás oké, látni a látást meg menni a menést, de a látás nem hoz ki belőlem élményt, a menés meg lefáraszt. A társasozás viszont nekem csak akkor jó, ha van kivel aki szívesen társasozik velem. Emellett a társasozás élményesebb, jobban mozgatja a fantáziát, a gondolkodást, csapatépít, illetve a másikkal közelebb hoz.

Emellett a kirándulás pénzbe kerül minden elmenésnél, a társast csak egyszer kell megvenni, aztán évekig lehet játszani újra és újra. Továbbá társasozni bármilyen időszakban lehet. Kirándulni nem, mert ha hőség van, akkor már az ajtóból fordulok vissza. Ha hideg van, akkor az jó, de minek menjek ki amikor az csak séta A pontból B pontba számomra ráadásul megterhelő helyeken.

Ami nehéz viszont a társasjátékozásban, az a megfelelő személy megfelelő időben való ráéréseltetése, hogy leüljön velem játszani. Túl sok túl idegen személlyel rossz mert leblokkolok az állapotom miatt, de az se jó ha a szeretteim meg nem érnek rá.

Mindkettőt, ebben a sorrendben. Délelőtt legyen kirándulás, délután legyen társasozás! Ha hosszú a kirándulás, akkor a közepén tartsunk egy nagyobb szünetet és akkor társasozzunk! Vagy egyik nap legyen nagy kirándulás, másik nap legyen nagy társasozás!

ÉLJEN A KIRÁNDULÁS! ÉLJEN A TÁRSAS! 🙌💓🎉🎊