A 90-es években milyen volt az élet? Hogyan zajlottak a mindennapok?

Huszonéves voltam, a rendszerváltás után tele voltunk bizakodással, hogy jobb lesz a világ, jobban fogunk élni, tanulhatunk, külföldre mehetünk. Annyira optimista volt a légkör, hgoy az évtized alatt négy gyerekünk lett.

A rendszerváltáskor viszont nagyon sokan lettek munkanélküliek a középkorúak (45-60 évesek) közül, főleg az ipari munkások. Ők nagyon megszenvedték, sokan leépültek, elszegényedtek, keserűek lettek. Nem tudtak váltani, új szakmát vagy nyelvet kellett volna tanulni.

Azok jártak jól, akikben volt merészség, motiváció új dologba kezdeni. Még jól lehetett vállalkozni, a kisvállalkozások virágzása volt.

Alapvetően mindent lehetett kapni, csak sokaknak megfizethetetlenné váltak a dolgok. Közben viszont rengeteg újdonság jött be, technológiák, gyógyszerek, meg a mindent gyógyító csodaszerek kora is volt.

Telefonunk csak 96-ban lett, az mindjárt mobil. Még sokat leveleztünk papíron. A tévében sok amerikai film ment, ami addig nem mehetett.

A politikában voltak feszültségek, de alapvetően nem kételkedtünk a politikusok jóindulatában (na ez alapból megváltozott mostanra).

Még újdonság volt a sok nyugati dolog, ezért az emberek többnyire kritikátlanul zabálták. Csetlő-botló talkshaw-k jelentek meg, 1997-ben az első kereskedelmi tévé, akkor alakult ki a reklámkultúra Magyarországon, és a vállalkozók is akkor kezdték el igazán bontogatni a szárnyaikat.

A változások évtizede volt. Némely területen pillanatok alatt, másokon csak lassan kezdtek kikopni az elavult, szocializmusból örökölt tárgyak, szokások, jellegzetességek.

Még optimista volt mindenki, hiszen az EU-csatlakozás volt a nagy álom, és az emberek ezt a jóléttel kapcsolták össze. Azt gondolták, elég lesz felvételt nyerni az EU-ba, és beköszönt a Kánaán.

A mindennapok kissé nehézkesebbek voltak, főleg információáramlás szempontjából. A színestévé és a vezetékes telefon már mindennapos dolog volt, de az internet szinte ismeretlen, mobiltelefonja pedig többnyire csak a gazdag vállalkozóknak volt.

Amerika volt a nagy sztár, azt majmoltuk mindenben. (Tátrai Band: New York, New York, Álmaimban Amerika, stb.)

Ezernyi pékség, videotéka (VHS kazettákkal(!)) nyílt. Az emberek elkezdtek utazni. Mindenféle vállalkozások indultak. Sok volt a fóka és kevés az eszkimó.

Az Ablak TV-műsor tele volt mindenféle - kgfb hiányában fellépet - kártérítési esettel.

Főleg az állami tévéből a csapon is 1956 folyt. Az 56-osokról szóló filmek miatt alakult ki az a tévképzetem, hogy ahol kapitalizmus és demokrácia van, ott esik az eső. Érthető, hiszen sok angliai, kanadai, németországi felvétel volt. Ott esősebb a klíma.

Aztán 1993 egy vasárnap délutánján "Egy tengeri szörny felfalta a fagylaltomat.", na, ekkor lett Hóbagoly miniszterelnök. A délszláv háborúval befutott tévés lett Balogh Szilárd (a.k.a. Vujity Tvrtko).

Eközben vállalkozók tucatjait lőtték agyon vagy dobtak az autókereskedésükre kézigránátot. Megindult a maffiaháború, robbantás történt az Aranykéz utcában. Megjelent Magyarországon is az orosz és az ukrán maffia. Lelőtték Fenyő Jánost. Még nézhető volt a Szeszélyes Évszakok.

A Bokros-csomag miatt nagy életszínvonal-esés következett be, de ebből a szüleimnek hála alig éreztem valamit.

Bezúdult a nyugati termék és sajnos rengeteg magyar gyár, márka tönkrement, olyanok is, amik állhatták volna a versenyt kis segítséggel.

Minden kicsit tehetősebb ember import használt német autót vett.