Miért gondolják a fizikai munkások, hogy a szellemi munkát végzők egész nap csak a fütyijüket verdesik?

Pont azért, mert azt gondolják az irodában ülök, hogy a fizikai melósok az alacsonyabb rendűek.

Vagy pld azért, mert a diplomás lenézi a szakmunkást és esetleg butának gondolják azt.

Vagy mert az egyetemre járó lenézi a szakközép iskolába járót.

Mert szerintük csak a fizikai munka munka. Amikor egy szellemi munkás kimegy a gyártósor mellé/építkezésre, nem látnak nála szerszámot, csak azt látják, hogy dirigál, ha pedig ők mennek be hozzá az irodába, csak annyit látnak, hogy ül az íróasztal mögött, és látszólag semmit sem csinál.

Ilyen egyszerű.

Szerintem ez egyáltalán nincs úgy, ahogy az első válaszoló mondja. Én értelmiségi körökben mindig csak azt hallom, hogy mindenki munkájára szükség van, mindenkit meg kellene rendesen fizetni, stb. Míg proli emberek szájából azt nem hallotam, hogy szükség van értelmiségre, viszont azt már számtalanszor, amit a kérdező felvetett.

Az ok roppant egyszerű - utóbbi réteg nagy része nem képes rendszerszinten gondolkozni, nem látja a társadalmat, mint komplex, dinamikus, organikus egészet és így tovább, mivel szellemileg nincs azon a szinten, hogy képes legyen erre.

Kivételek persze nyilván mindenhol vannak, talpó értelmiségiek és taplig úr szakmunkások egyaránt!

Tudod a tapasztalat is sokat számít: Ha bemegy valaki egy irodába,és az ott dolgozók kávéznak,vagy éppen beszélgetnek,és rá sem néznek az illetőre,akkor hogyan hihetnék,hogy dolgoznak? Nagyon sok hivatalban így van,az ügyfél nem fontos.

De az sem lesz jó véleménnyel az íróasztalnál ülőkről,akit egyik hivatalból a másikba küldözgetnek,és sok ideje elmegy haszontalanul. Többen találkoznak ilyennekkel,mint a valóban dolgozó szellemi munkásokkal.

Azért sok szellemi munkás tényleg szórakozni jár be az irodába, netezik, kávézgat, elvan, aztán néha meghajtják vagy túlóra van, akkor már jutalmat akar és meg akar halni annyira fáradt. Ismerek olyat, aki kiválóan tudja imitálni a munkát, körberakja az asztalát aktákkal, aztán egész nap játszik és chatel. Tisztelet a kivételnek.

A másik, hogy sok szellemi munkás puhány, sápadtképű, úszógumija van, szemüveges...

Mert azt gondolják, hogy a munka csak fizikai lehet.

Pedig pl. hülye példa, de egy keresztrejtvényt megírni vagy megfejteni is kemény munka lehet.

Itt alapvetően két embertípus van: a jóindulatú, meg a rosszindulatú!

- A jóindulatú munkás azt látja: igen, a szellemi munkakörben is munka folyik, csak nem olyan mint az enyém.

- A rosszindulatú munkás azt látja: ezek nem csinálnak semmit, aki nem tud villanyt szerelni az nem ember (persze azon már nem gondolkodik el, hogy az elektromosságot és a villanyt vajon hogy fedezték fel és kezdték hasznosítani)

Ezzel szemben az értelmiségnek is van egy ilyen része!

- A jóindulatú értelmiségi azt mondja: a munkás is olyan mint én, csak másfajta munkát végez

- A rosszindulatú értelmiségi azt mondja: ezek csak rabszolgák, én vagyok az agy, ők meg csak prolik

Szóval, emberek, ahiba mindenkinek önmagában van! Magában nézzen az a munkás legelőször, aki szidja az értelmiséget, de persze fordítva is igaz ez!

Mire jók a vég nélküli példálózások? Mi értelme van azt harsogni, hogy sok irodában csak sétálgatnak meg kávéznak? És? Az egy olyan iroda, olyan emberekkel! Nem mindegyik iroda ilyen! Én is tudnám hozni a példákat a segédmunkás cigányokról, akik úgy ásnak árkot, hogy egy ember ással, a többi 4 meg áll körülötte aztán nézi! Akkor én is kezdjem el harsogni, hogy minden munkás ilyen? Nem, nem ilyen! Ők ilyenek! Máshol meg mások!

Nem értem mire jó, hogy a társadalmi osztályok egymást köpködik?! Az embernek szüksége van erőre is meg észre is! Egyik nélkül sem tud megélni! Mindkettő egyformán kell!