Akik szeretik a japán kultúrát, ti mi (ke) t szerettek benne?

Énm vagyok nagy animés, néha szívesen nézek,de nem vagyok hatalmas rajongó.

Engem inkább a japán történelem, hagyományok, harcművészetek, ilyesmi érdekel, és nekem is nagyon-nagyon tetszenek a kimonók. Meg néha szoktam jrockot hallgatni.

Amúgy te honnan vettél kimonót?

*én nem vagyok nagy animés

Bocsi :D

,,Szerintem pl. jó lenne, ha itthon is átvennék azt, amennyire ott megtisztelik egymást."

Wut? Te miről beszélsz? Animen meg japán szerelmi sorozatokon kívül találkoztál te valaha Japán kultúrával? Megtisztelik egymást? Azért, mert senpaioznak, samaznak, stb. még egyáltalán nem olyan tisztelet tudóak. Annyira nagy tisztelet tudóak, hogy orvosi egyetemeken direkt széttrükközték a felvételi pontokat, hogy a lehető legkevesebb nő lehessen orvos. Ez minden csak nem tisztelet adás.

Nem Japán hater vagyok, vannak a kultúrájuknak olyan elemi, amik tetszenek, de azért ne legyünk már velük szemben rózsazsín ködben.

A Japán kultúra sokszínű, és valóban itt-ott ellentmondásosnak látszik, bár sok a tév hír is a kultúrájukról. Nem igazán ismételném az előzőket, nekem is tetszik a minimalista hagyományuk az aszimmetrikus tálalással, elrendezésekkel, és részben a történelmük (egyébként egyesek úgy nyilatkoztak, mintha ellent mondana a töri az animéknek, ezt nem értem.... szinte minden fajta témájú anime létezik).

A tisztelet innen EU-ból felemásnak hat, a soto és uchi miatt is. Aki az uchi-n (bennfentesség, családi, haveri kör stb) kívül van, nem várnak el tiszteletet.

Pl a hatalmas nagyvárosi népsűrűségben bizony egymás lábára lépnek olykor akarva-akaratlanul, és semmi bocsánatkérés. Hiszen soto-ban, van a másik, azaz kívülálló. Ez a szokás ott.

Tehát viszonylagos. Ki kihez képes kívülálló, vagy épp bennfentes.

Nagyon összetett téma, szóval folytatom hozzászólásom. A kérdező utóbbi kommentjéről jut eszembe: a sajátos és nyitott szépségideáljuk is érdekes és tetszetős számomra (de, mondom, nem minden tetszik a Japán kultúrából nekem).

Nevezetesen szexepiles, aranyos ("kawaii") a tini lányok esetén (a japán többség szemében, bár számomra is szépnek hat) az elálló fülek, a kancsalság, a gyermeki arc, bár amit nem értek, az a görbe fogak gyermekinek vélt mivolta sok japán részéről. Nekem az nem annyira tetszetős.

Akit érdekel, ha erre járok, képeket is linkelhetek japán tini idolokról, elálló fülekkel, kancsal szemekkel, stb, akiket pont ezért alkalmaznak modellként, a kawaii kultúrájuk jegyében.

Ha már kawaii: nekem tetszik, hogy ami gyermekies, azt nem tévesztik össze az infantilizmussal azaz éretlen jellemmel. Pl a legtöbb üzletembernek is van kedvenc plüssfigurája, sőt, rendszeres Japánban a toplista, nemenként és korosztályonként, hogy mi az aktuális sláger a cuki figurák kapcán, főleg manga/anime.

Nyitott, gyermeki, mégis felnőttes, felelősségteljes a többségi japán lélek, ugyanakkor nagyon érzelmes és szentimentális, ami tetszik nekem, és rokonságot érzek velük pl ebben.

Ami pl taszít, az erős gátlása társadalmilag az érzelemkimutatásnak (ma már terjed bár amcsi hatásra a kézen fogva járás szerelmespárok között, de régen ez is tilos volt. Csókolózni máig tilos utcán, a tiniknek alig van lehetősége a nemiséget egymással megtapasztalni, így gátlásossá válnak 22, vagy 25 éves korukig, akár sajnos tovább).

Erős elfojtást okoz, ez is oka az extrém műalkotások létrejöttének pl groteszk horror, szadomazo, vagy tabutörő animék, mangák stb.

Nem az extrém önkifejezés a gond, hiszen az tünet, ez remek önterápia nekik (is). Hanem az okaik a gond, ami kiváltja.