Itthon a II. vh. Végén voltak olyan fontos katonai vezetők, tisztek, akik komolyan megsínylették hogy vége és veszítettünk?

Hogyne lettek volna. Ott van mindjárt a teljes nyilas kormányzat Szálasi "nemzetvezetővel" az élen. Mindannyiukat felakasztották.

De felakasztották Bárdossy László miniszterelnököt is, pedig ő sem nyilas nem volt, sem háborús bűnös, mindössze az ő kormánya üzent hadat a Szovjetuniónak.

Hindy Iván tábornokot, aki Budapest ostroma alatt a magyar csapatok parancsnoka volt, szintén kivégezték. Rajta kívül is rengeteg hős magyar katona végezte bitófán vagy börtönben, akiknek csak az volt a bűnük, hogy esküjüknek megfelelően teljesítették a kötelességüket. Például, csak egyet kiragadva, Tóth "Drumi" Lajos hadnagy, vadászpilóta, akit "háborús bűnösként" felakasztottak, mert szovjet repülőgépek ellen harcolt.

Nagyon sokan azonban elmenekültek. Szerencséjük volt, akiknek sikerült, bár innen még volt hová. Nagyon sok magyar katona Ausztrián át az amerikaiak felé menekült, és nekik adta meg magát. Teljes egységek is, így például a 101. Puma vadászosztály. Az amerikaiak emberségesen bántak a magyarokkal, ők tiszteletben tartották a genfi egyezményt. Akik azonban később hazatértek, nem jártak túl jól. Még az ötvenes, hatvanas években is rendszeresen tartóztattak le "horthysta" katonákat, és börtönözték be őket. Akik kiszabadultak, másodrendű állampolgárként éltek, alantas munkákat végeztek. Csak néhány szerencsésebbnek sikerült újra feltörnie, általában azoknak, akik olyan képességekkel rendelkeztek, ami a kommunista Magyarországon ritka volt. Például Szentgyörgyi Dezső, a legsikeresebb vadászpilótánk közforgalmi pilóta lett, sajnos meg is halt 1973-ban, egy borzasztó légi katasztrófában.

Azt, hogy a vesztes oldalon vagyunk, már a sztálingrádi csata után mindenki tudta. Magyarország számára azonban nem ez volt a vég. Kevéssé ismert tény, hogy a magyar hadsereg hihetetlen hősiességgel megállította az egész szovjet ármádiát a Kárpátokban, az Árpád-vonallal, ami egy zseniálisan tervezett erődrendszer volt. A románok azonban átálltak a szovjet oldalra, és beengedték őket kerülő úton. Így törtek be a ruszkik Erdélybe, és bár a háború után Románia meg is kapta Erdélyt jutalmul, sok köszönet nem volt benne nekik sem, mert kaptak hozzá negyven év kommunizmust is.

Azt mondanám, az a pont, ahonnan Magyarországnak már semmi reménye nem lehetett, a tordai csata volt 1944-ben. Amikor azt elvesztettük, nyitva állt az Alföld az ellenség előtt, és bár Budapesten még elakadtak egy időre, ennek stratégiai jelentősége már nemigen volt, csak a városképet rontotta el jelentősen.