Milyen "kreatív" dologgal foglalkozzak hátralévő életemben, hogy találjaknrá?
A munkám amolyan unalmas office...
Értek a szavakhoz, filozofikus aljat vagyok.
Blogregényt írtam, de szinte senki sem olvasta (pedig anno volt egy olyan megérzésem hogy igen, ez lesz a Nagy Mű... s közben már a keletkezésekor technikailag átgondolatlan koncepció volt. Nem néztem utána kellőképpen mi hogy működik, s a Google algoritmusa lesüllyesztett).
Egy-két zenei jellegű kreálmányom van.
Valami újat vagy valami mást csinálnék, úgy adnék magamból valamit a világnak, úgy "önkifejezném " magam, de azt látom hogy a világ, a XXI. század embere felületes, gyors, instant élményekre vàgyik és a csendes üzenetem egyáltalán nem hallatszik a zajban.
Valami eszmefuttatós, univerzális gondolatokkal foglalkozó blogot csinálnék de máshogyan
De nem tudom hogyan.
Másrészt meg... Már mindent megcsináltak és csak másolja a kultúra önmagát, nincs értelme az óriásira duzzadó kulturális szórakoztató óceánhoz még egy csepoet hozzáadni. Minden könyvet megírtak, minden zenét megcsináltak, a vloggerek egymást utánozzák, nincs semmi egyedi, csak hirtelen , pillanatnyi ideig szórakoztató. Ami énbelőlem jön, az ebben a formában unalmas a közönségnek.
De ettől még jönne ki belőlem!!!
Van-e értelme alkotni, mikor ma már minden felhasználó kvázi művész?
És különben is:
Nem tudom elképzelni hogy mit írjak, vagy zenéljek vagy fessek vagy mi jót alkossak a továbbiakban, amitől nem érzem az éterbe szórt semminek, hogy volt értelme csinálnom.
Mi legyen az a formátum? És a formátum formátuma?
Tippeket kérek, engedjétek szabadon a fantáziátokat!!! Érdekel minden vélemény!
Hogyan tovább???
Szerintem kezdd azzal hogy otthagyod azt az irodai munkát(tudom ostobán hangzik)
és vagy próbálj valamit összehozni akár zenei, akár más téren.Vagy ha ez nem megy, keress olyan munkát, ami jobban leköti a fantáziád és nem érzed mellette azt a kényszert hogy bizonyítanod kell, nem görcsölsz rá.
És hobbiszinten még mindig alkothatsz.
hát bizony fontos dologról írsz (az önismerethez tenném át).. ezzel a témával külön foglalkoztam, most nincs időm hosszan írni. Olyan a megismerés-kifejezés mint a belégzés-kilégzés. Dinamikus egyensúlyban kell lennie, különben megbetegítő.Az iskolákban rendre lemarad a kifejezés (készség) fejlesztés, és rengeteg a megismerni/tanulni való, megbomlott egyensúlyban, Rajzolj, fess, énekelj, zenélj, írj- és ne törődj sem a "közönséggel", sem a sikerrel, sem az eredménnyel. Mert a folyamat a lényeg, a gyógyító itt.
Fodor Ákos:
új szemmel nézni
a régi képre: ez a
mi alkotásunk
Nagyon-nagyon érdekes dolgokat írtatok, tetszett a nézőpontjaitok. Azt hiszem, hogy átgondoltam egy kicsit a dolgokat és úgy döntöttem, hogy...
Folytatom az alkotást. Nem a "nép" kedvéért, hanem a saját lelki egészségem miatt. Mert ez okoz örömet.
Csinálom mert ez az amitől jól érzem magam. Kész ennyi.
Mirőlszól, különösen tetszett a hozzászólásod. Hasonlóan különbözően gondolkodunk és ez tetszik. Főleg "a világ égett ki, nem én" szindróma...
Hasonlóan gondolom én is csak épp az én "szólásom" : "a világ hülye nem én". Így persze úgy tűnik mintha őrült lennék, de nem. Hanem inkább különc. Nem facebook kompatibilis. Meg olyan aki nem tud és nem is akar két táborok közül egyikbe se beállni még ha ezzel a magányt "érdemlem ki". De legalább a gondolataim autentikusak és ez nekem fontos.
A bejegyzés többi részével vagy két heti gondolkodnivalót hagytál nekem, ezért köszi.
Na máris túllendültem a holtponton.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!