Elégedettek vagytok az életetekkel?

nem:(

tudod többre vágyok, van egy csomó álmom de nem merek belevágni, nem merek újítani, így elég unalmasan telnek a mindennapjaim...:(

Jajj, micsoda nyálgép vagy :D

Ne is csodálkozz, hogy elkerülnek a csajok :D

Én összességében elégedett vagyok az életemmel! :) Tudom ez ma már nem divat, de úgy érzem nincs szükségem depire. Vannak problémák a barátokkal, a családdal, de azt hiszem mindenki annyira boldog, amennyire az akar lenni. Kb fél éve még úgy volt a szüleim elválnak, padlóra kerültem, a mai napig nem biztos hogy nem jelentik be valamelyik nap hogy egyikőjük költözik, de ha egész életemben arra koncentrálnék mikor lesz ez a nap, akkor valószínűleg már a pszichiátrián feküdnék idegösszeomlással... Egyszerűen nem a problémákra kell koncentrálni, hanem élvezni az életet a maga szörnyűségeivel együtt. Az apró szépségeket is meg kell látni, és hidd el rögtön átértékelsz mindent. Azzal hogy gazdag lennél szerinted mire mennél? Miért lennél boldogabb? Megvehetsz magadnak anyagi javakat, de pl egy barátnőt, akit szerethetsz, és aki viszont szeret, NEM! Maximum pénzéhes libákat, akiknek jó vagy, amíg mindent alájuk raksz!

Egy barátnőm 3 éve halt meg rákban! Mindene megvolt, élni akart, még is elvette őt a sors tőlem, illetve tőlünk, a barátaitól, a családjától. Még a 89 éves dédimamája is túlélte őt... Családok százai süllyednek oda, hogy már kaját sem tudnak venni, hónap végén száraz zsíros kenyeret esznek, vagy azt se, mert nincs. Hidd el nekem, ha olyan környezetben élnél, olyan életed lett volna, amiben látsz ilyen családokat közvetlen közelből... ha vannak olyan rokonaid, ismerőseid, akik őszintén élni akartak, könyörögtek azért, hogy csináljanak valamit, amivel őt/őket megmenthetik, ha ezt neked is végig kell hallgatnod, és utána mégis a temetésükre mész, akkor te is megtanultad, megtanulnád értékelni az életedet, és örülni az apró szépségeinek! Kicsit olyan, mintha jólétedben már magadnak generálnál némi problémát. Ha bemennél a húgod szobájába, leülnél mellé egy normális pillanatában, és elmondanád neki, hogy rosszul esik ahogy viselkedik veled, és megkérnéd hogy próbáljon változtatni ezen, lehet hogy 3-at lépnél előre, míg a folyamatos utálkozással csak egyet-egyet hátra mindig (tudom, én is húg vagyok!)... Kicsit más szögből kéne szemlélned az életet, és hidd el elégedett lennél vele! Én köszönöm szépen annak ellenére hogy sokszor padlóra kerültem ez-az miatt mindig sikerült talpra állnom, vigyorgok, örülök hogy élek, örülök hogy ott és azok között élek, ahol és akikkel! :) 20/L