1300. előtti kővárakban itthon milyen hőfokot tudtak teremteni maximum télen, mi számított jónak?

1300 előtt nem sok helyen volt kővár, a tatárjárás ezért is volt olyan pusztító, de néhány volt azért és a tatárjárás után megkezdték az építésüket.

Az a kevés, ami volt, feltehetően jobban volt fűtve, mint a középkor során általában a kővárak, hiszen magas rangú személyek éltek benne, komolyabb udvartartással.

A nagy kővárakat azonban, amiket később építettek, általában nem tudták rendesen felfűteni, a királyi termekben is hideg volt, még akkor is, ha dupla kandalló volt benne, mert a termek túl nagyok voltak, de kisebb fülkéket parázstartóval otthonosabbá lehetett tenni valamennyire.

A magyar parlagi lúd domesztikációját népünk a középkorban a vadlúd tojásainak kikeltetésével, fiókáinak begyűjtésével és felnevelésével kezdte, és napjainkig folytatta, így ekkor már létezett a dunyha, ami jó meleget adott éjszakánként, előtte gyapjútakaró és alsóruha volt a hideg ellen a védekezés.

Megesett, hogy olyan kemény telek voltak, hogy nemcsak a parasztviskókban fordult elő a fagyhalál, de az utakat járó fullajtárok, futárok, vagy a kővárak vártáin őrködő katonák is megfagytak, de a termekben is sokszor dermesztő volt a hideg a legkeményebb fagyok idején, amit forró italokkal, esetleg forralt borral enyhítettek, aminek a fűszerezése nem hasonlítható a maiakhoz.

#2 -es!

Nagyon jó leírás volt. Élveztem olvasni.

De ezt te honnan tudod? Talán történész vagy?

Sajnos nem, bár annak készültem, de aztán családi okok miatt gépész lettem.

Apámnak volt egy kis gépműhelye, maszek volt és még több forgácsoló szakvizsgát is letetetett velem, szeretek is műhelyben dolgozni.

Hobbim viszont a történelem némelyik szakasza, amikről elég sokat olvasok, ha időm engedi, száraz és másnak unalmas tanulmányokat, cikkeket is, meg szőrszálhasogató vitákat, mit tegyek, más halálra unná magát, de engem érdekel.

Speciel pont erről a korról kevésbé vagyok tájékozott, de ez elég általános tudnivaló volt, örülök, hogy tetszett.

Általánosságban minden érdekel, csak valahogy úgy adódott, hogy egyes korokról több könyv, írás birtokába jutottam, így például a keresztesháborúk története is sok írásban megjelenik, amely a XI. század végétől kezdődik, de még a XIII.-ban is tart, így hát inkább a magyar vonatkozása az amelyet kevéssé ismerek ennek a kornak, az Árpád házi királyok gyakran rövid uralkodása kevésbé feltárt, leszámítva természetesen a nagy uralkodókhoz tartozó jelentősebb eseményeket.

Nagyon szeretem a korai civilizációk történelmét, ezen belül a kedvencem az etruszk kultúra, majd a korai római császárkor Vespasianusig.

A keresztesháborúkról is van több könyvem, köztük a szocialista időkben íródott is van, ami tényszerűen elég jó és sok adattal, forrásmegjelöléssel szolgál, de rendkívül mulatságos, hogy a szerzők a kor szellemének adózva helyenként kirúgnak a hámból és például osztályharcot tételeznek fel a jobbágyok és a földesuraik között, meg a kereszteshadak vallási buzgóságát próbálják kissé bagatellizálni, kiemelve viszont a harácsolás és fosztogatás tevékenységét, mert abban a korban íródott, amikor ilyen manőverek nélkül nem lehetett történelmi munkát kiadni. Értő szemmel kell így olvasni, ami azért nem nehéz, mert maga az írás elég jó, aztán a szerző észbe kap és lerója a penzumot, amelynek blokkját figyelmen kívül lehet, sőt kell is hagyni.

Elég sok adat van a török korból, meg természetesen a XX. század eseményeiről, a világháborúkról.

Itt megemlíteném kedvenc írómat, Földi Pált, aki remek könyveket szokott írni, mindenkinek ajánlom.

Sokkal tárgyilagosabb, mint a szovjet, vagy a modern felfogás, amelyek a Tengelyhatalmak helyzetét, sikereit egyáltalán nem említik meg, vagy részletezik kellően.

Liddel Hartnak van még ebből a korból jó pár írása, amit érdemes elolvasni, meg természetesen Rommel, Guderian, vagy éppen Galland, vagy Zsukov könyvét is.

Általánosságban az OSzK keretében érdemes tájékozódni:

[link]

rákeresve a munkatársak publikációira, de máshol is ezen az oldalon sok érdekesség van.

Alapnak nem rossz a Rubicon folyóirat és a Múlt kor magazin, ezekkel annyi aprócska gond van, hogy helyhiány miatt meglehetősen leegyszerűsítik a történéseket, a hátteret, hiszen sokkal szerteágazóbb és bonyolultabb sokszor egy történelmi helyzet, így a szerzők nagyobb jelentőséget adnak néha egy, egy eseménynek, körülménynek, másnak meg kevesebbet, vagy meg sem említik, de figyelemfelkeltésnek jók és az írások stílusa is szórakoztatóbb, mint egy száraz és egy csomó adatot, részletet unalomig ismertető szakmunka.

Ezeket nem is ajánlom, már csak a szakmai zsargon miatt sem, ami kevéssé érthető kívülállónak, meg a köztudott dolgokra csak céloznak, nem fejtik ki, mert mindenki ismeri és gyakran csak apró részleteken folyik a vita.

Természetesen a történelmi témájú könyvek elsősorban azok, amikből tájékozódni lehet, köztük van jó és kevésbé jó, a legtöbbjük sajnos nem kemény fedeles, hanem puha papírborítóval rendelkezik és valójában olcsók voltak a maguk korában.

A kiadók listájából megkeresheted a történelmi témákkal foglalkozóakat, vagy antikváriumokban is lehet nézelődni, keresgélni, nekem ládaszámra vannak ilyen könyveim, amik a polcokra nem férnek fel.

[link]