Miért kellene egy bolt pénztáránál előre engedni a kismamákat és a csecsemővel érkező családokat?! Szerintem ez felháborító.

Először elakadt a lélegzetem, hogy milyen önző a világ manapság, de aztán végiggondoltam és szerintem vegyük ketté a két dolgot.

A terhes anyákat mindenhol igyekszenek kímélni, buszon nagy bunkóság állva hagyni őket és bárhol látunk egyet, igyekezni kell segíteni neki, mert nyilván nem jókedvében megy vásárolni, muszáj neki valamiért, esetleg nincs aki helyette megtegye.

Férfi vagyok, de el tudom képzelni, nem könnyű ám neki a nagy pocakot cipelni, gyakran feldagad a lábuk, fáj a hátuk az állástól, sokszor még az ülés is kimerítő a számukra.

Gondold azt, hogy a saját anyádnak segítesz, amikor veled nyűglődött.

Több gyerekem is van, már nagyok, de emlékszem azokra az időkre, mindig jól bevásároltam, de párszor előfordult, hogy amikor nem voltam otthon, le kellett mennie a terhes feleségemnek és nagy kínlódás volt már csak az a kis séta is a számára.

Sajnos nincs olyan sok várandós kismama mostanában, hogy az a kis udvariasság, kímélet valamit is számítana, nem gyakran adódik mód az udvariasságra.

Ami a gyerekeket illeti, abban is van gyakorlatom, az soha nem volt szokásban nálunk, hogy gyerekekkel elnézőbbek legyenek, mindig ugyanúgy sorban álltam, eszembe sem jutott volna kivételes bánásmódot igényelni.

Pedig nem lett volna rossz, a gyerekek hamar elunják a vásárlást, a sorban állás rettentő kínlódás a számukra, pont amikor már unják az egészet.

Nem is vittem a gyerekeimet szinte sosem vásárolni, ha megtehettem, de amíg nem lehet egyedül hagyni őket, párszor muszáj volt, mert egy időben egyedül neveltem őket, első feleségem sajnos korán meghalt.

Kaptam ugyan gyakran segítséget a családomtól, a szomszédoktól, meg időnként aktuális barátnőmtől, fiatal lévén előfordult, de nem lehetett ezt minden esetben megoldani.

Emlékszem, volt olyan hely, ahol kicsi bevásárlókocsikkal kedveskedett a bolt, azt szerettük is és próbáltam is nevelgetni őket szeretettel, a bevásárlás is egy kultúra, mint minden bonyolult tevékenység és még otthon is gyakoroltuk, olyan kis pénztárgép segítségével, amivel boltosdit lehetett játszani.

Én akceptálom azt, hogy figyeljünk egymás gyerekeire is módjával, a gyerekekért, akár az idegenekért is felelősséggel tartozunk mi is, a felnőttek, bár nem illik beleszólni, ki hogyan neveli a sajátját, mert megkaphatja, hogy - mi közöd hozzá! -, de mégis, amit lehet én szívesen megteszek értük kéretlenül is.

Nekem már az unokáim is egyetemisták, szóval lehet, hogy kissé régimódi vagyok, de a társadalom minden régióban, még a primitív közösségekben is kiemelten kezeli a gyerekek bánásmódját, persze az még valóban nem értheti, akinek még nincs, hogy minden értük történik, ők az élet értelme, ők a jövő, a reménység és tudnunk kell, mennyit bírnak, mekkora megterhelést képesek elviselni.

Többnyire nem szükséges előreengedni őket, de ha már láthatóan megviseli a kicsit a hosszas sorban állás, én természetesnek veszem, ha előreengednék őket, lényegében mindenkinek az a legjobb megoldás.