Szerintetek megéri feladni az egyediséged az álommunkádért?

*Tegyük fel, egy tizenéves punk lány (piercing, festett haj, tudjátok

Ez nem egyéniség, hanem leuraltság és lázadás. Ugyan az mint az agyontetovált, és szétvagdosott emberek vagy önmaguktól vagy plasztika által.

Te azt hiszed, hogy ez milyen menő, pedig nem az.

Ha valóban "színházi színész szeretne lenni" akkor pontosan tudja, hogy hol macskát, hol házsártos házmesternőt, hol apácát, hol lotyót, hol mezei pockot kell majd játszania - és ez az egyedisége - a személyisége része - sokkal inkább az, minthogy magára pacsmagol festéket, magába lövet szar fémeket tetoválással ékteleníti magát -

Ezek inkább akadályok az álommunka eléréseben, mint "egyediség" jellemzői Ezeket le kell adni, a képzés során ezért sokat tesznek.

Ha az egyediség, pláne tizenéves korban, a piercingben, a hajfestésben és a tetkókban nyilvánul meg, akkor megéri feladni azokat az álommunkáért. Ezek a dolgok a felszínes egyénieskedés és önkeresés attribútumai.

Mindazonáltal -legyünk őszinték- elképzelhető, hogy a tizenévesek motivációja a színészi munkáért is csak múlékony és szintúgy felszínes. Erre a tini önvizsgálata, és az idő adhat választ.

Ez nem az egyediség feladása csak a külső jegyeké.

Ennek ellenére öltözhetsz úgy, mint a punkok (bakancs, dzsekik stb...) de legyen más ruhád is.

A hajad meg lehet oldani parókával (amit a színházban is sokszor használnak). A piercingekből hordhatsz kamut is.

A hajadat pedig több árnyalatban lehet festeni. Ami nem olyan rikító, hanem meg van benne az a természetes hatás. (Pl.: ebből: [link]

ez: [link] )

Viszont mint előttem is írták lehet, hogy két év múlva kinövöd. Nem tudom hány éves vagy, de ha most tanulod (színművészeti suliban pl) akkor addig éld ki magad nyugodtan :) Sajnos rengeteg olyan felnőttet ismerek, akik amikor abba hagyták a tanulást meg kellett válnia a külsejétől, de ugyan úgy azokat a zenéket hallgatja meg stb... Szóval egy stílus nem csak külsőben nyilvánul meg :)

1, Biztos vannak olyan szerepek, ahol ezt a stílust is be lehetne vinni a műsorba;

2, Azt nem lehet, hogy "a munka az munka, a magánélet az magánélet" alapon a kettőt szétválasztani addig az ideig, míg dolgozol/dolgoznál?

Én azt nem értem, hogy hogy lehet valakinek az az álommunkája, ami egyáltalán nem passzol az egyéniségéhez. Hogyan képzeli el magát benne akkor, mi fog neki örömet okozni?

Én pl hajón szeretnék dolgozni, mert szenvedélyem az utazás, nyughatatlan vagyok és az embereket is szeretem. De ha itthon akarnék egy mindennapi rutint meg békés, irodai melót, mert olyan a személyiségem, amihez ilyen típusú életvitel illik, akkor biztosan nem a végtelen óceánokról álmodoznék :)