Az ügyvédek hogy számolnak el a lelkiismeretükkel, amikor egy nyilvánvalóan bűnös személyt védenek?

Elmagyarázom, ez hogy van: az ügyvéd nem a bűnt védi, hanem a bűöst. Az a dolga, hogy a védence semmivel sem kapjon többet, mint amennyit rá lehet bizonyítani, és tisztessége eljárást kapjon.

A jogszolgáltatás pedig nem egyenlő igazságszolgáltatással.

Bocs, de teljesen értelmetlen a kérdésed. Az ügyvéd gyakorlatilag egy szolgáltatást nyújt a védencnek, ezért kapja a fizetését. Ahhoz gyakorlatilag semmi köze hogy bűnös-e akit véd, nem az ő dolga hogy ítéletet hozzon.

Mellesleg ha valakit nem tudnak elítélni, az pont azt jelenti hogy nem nyilvánvalóan bűnös. Lehet hogy nem elégségesek a bizonyítékok, vagy az ügyész nem elég jó, stb, de ezek meg ne az ügyvéd hibái. Ha felmentik a vádlottat, az az ő részéről annyit jelent, hogy jól végezte a munkáját.

Egyetértek a kérdezővel, de visszakérdezek: mi mást tehetnénk?

Nem most alakult ki ez a rendszer, az évszázadok alatt bevált, a jogszolgáltatásnak függetlennek kell lennie és kell bíró, védőügyvéd és vádló is.

Nagyon gyakran előfordul sajnos, hogy ártatlan emberre próbálnak ráhúzni egy bűncselekményt és ez nem a vád, vagy a nyomozóhatóság hibája általában, mert ők nem tehetnek arról, hogy valaki ártatlanul gyanúba keveredik, az ő dolguk megtalálni minden olyan körülményt, ami valaki bűnösségét bizonyítja.

A bíró mérlegel és ítél, a védőnek meg az a feladata, hogy a jogrendszerben tájékozatlan vádlottakat védje minden tehetségével.

A vádlottaknak is kellett definiálni jogokat, hiszen nem a középkorban élünk, amikor a pallosjoggal rendelkező főúr volt a bíró, ügyész és nyomozóhatóság egy személyben, amikor ügyvéd nem is volt és bárkit bármiért elítélhetett, ha kedve tartotta.

A jogrendszer általános emberi jogokat állít fel, nem személyre, vagy bűnre, bűnösre való tekintettel.

Nem tökéletes sajnos a rendszer és előfordul, hogy a bűnöst nem ítélik el, de az is előfordul továbbra is, hogy ártatlan kerül börtönbe, valahol ezt a két szempontot kell figyelembe venni és kezelni ezt a dilemmát.

Számos hasonló eset van más területen is, vegyük például a vásárló automatákat. Fel kell állítani egy vizsgálati módszert, egy tűréssel. Ha a vizsgálat túl szigorú, akkor valódi pénzeket is visszautasít a gép, amik kissé kopottak, így nem jön létre a vásárlás (ártatlan elítélése), ha meg túl enyhe, akkor sok hamis érmével a rendszer ellehetetlenül, (bűnös felmentése) kell egy optimális megoldás, ami a károkat minimálisra csökkenti mindkét értelemben.

Ezért találták ezt a megoldást, hogy az ügyvédnek bűnre való tekintet nélkül kell védeni a védencét, mert túl nagy erő összpontosul a vád és nyomozóhatóság kezében, ezt feltétlenül ellensúlyozni kell valamilyen módon.

A hozott példáid valóban mutatják a rendszer hibáit és egészen addig meg is lehet győződve az ember a szigorítás szükségességéről, amíg őt magát meg nem vádolják valamivel, természetesen ártatlanul és akkor az igazságszolgáltatás gépezete könyörtelenül összezúzza, ha pechje van.

A börtönökben csupa ártatlan ember ül, legalább is a többség ezt vallja a végsőkig és szinte biztos is, hogy néhány esetben valóban így is van, ez a rendszer másik oldala, a másik hibája.

Mussolini és a maffia harca is mutatja a másik irányba történő elmozdulást, amikor ártatlan emberek tömegét ítélték el diktatórikus módszerekkel, kínzásokat és maffiamódszereket is alkalmazva. A hatóság az ártatlan családtagok letartóztatásával zsarolt és tíz elítéltből bevallottan kilenc ártatlan volt, de így is csak félsikereket értek el, a nagy halak csak visszavonultak, de nem kerültek vád alá, az apróbb gengszterek közül sok Amerikába menekült, ahol később gengszterek lettek, de megtörni így sem sikerült a maffia hatalmát.

Rengeteg ember szenvedett viszont ártatlanul és ezt talán te is figyelembe veszed, de ha nem, akkor felmerül a kérdés, hogy mondj jobbat, ha tudsz.