Pszichológushoz kéne fordulnom? (Bővebben lent)

"Hiszen ha szerencsétlen vagy, szükséged van valakire, aki még nálad is szerencsétlenebb, igaz?"

Ez egyáltalán nem igaz. Vannak, akik kifejezetten olyanokat keresnek, akik náluk sokkal jobbak. A legtöbb ember ilyen. olyanokat keresnek maguk mellé, akik elérték azt náluk, hogy elfogadják. Az emberek gonoszak! Legtöbbször az is, akin nem látszik. És aki szerencsétlen, azt az emberek eltiporják, nem pedig a társaságukat keresik. A sikeres emberek társaságát keresik, mert mindenki sikeres, emberrel szeretne barátkozni. Kifejezetten az olyanok társaságát keresik az emberek, akik mellett saját magukat kis senkinek tartják. De ettől még nem fogják magukat senkinek tartani, hiszen gonoszak, és az adott illetőnek is csak azért keresik a társaságát, hogy fejlődjenek mellette.

Kedves kérdező!

A kérdésedből én ki tudok szűrni valamit (amit most nem árulok el), de valójában a kérdésednek nincs is értelme.

Miért kéne valakit pótolni? Minden ember egyforma, de egyben különböző is. Hogy felesleges-e, mihez viszonyítva?

De az, hogy te ilyeneken gondolkodsz, az elárul valamit rólad, ezt úgy hívják, hogy szociális fóbia.

Szerintem keress meg egy pszichológust!

Kedves Kérdező!

Kéretlenül nem címkézlek meg diagnózissal, minek is tenném? Evvel a világlátással, amit fent vázolsz, csak abban az esetben keresnék fel pszichológust, ha az életviteledet zavarná. Amennyiben nem ürítesz magad alá, bejársz dolgozni és nem eszel üvegholmit, nem baj, ha ez a gondolatmenet jár a fejedben. A semmihez képest ez is valami. Legalább megpróbáltad.

Ami aggodalomra ad okot, hogy a fenti "filozófiád" mennyire végig nem gondolt ötlethalmaz, mennyire inkoherens és mennyire figyelmen kívül hagy ordító alapigazságokat. Amit fensz leírsz, egymáshoz nem kapcsolódó szósaláta, amiben sajátos fogalommeghatározásaid, valamint következtetéseid is valóságtól elrugaszkodottak. Szerintem inkább olvass több filozófiát, olvass humánetológiát, költészetet, hogy harmonikusabb és logikusabb legyen a világképed. Érlelődj, tapasztalj, tanulj. Javadra fog válni.

Első körben az alapfeltevéseid kérdőjelezd meg.

Tényleg minden ember pótolható? Ha most elveszíteném azt az embert, akit a legjobban szeretek, akkor őt senki sem tudná pótolni számomra. Mondhatod azt, hogy ha ő nem ő lett volna, hanem valaki más, akkor is ugyanúgy szeretném. Ez ugyan igaz lehet, de a világ nem így működik. A világ úgy működik, hogy egyszer élünk, és ha ebben az életben valakit megszeretünk és elveszítjük, akkor őt többé soha senkivel nem lehet pótolni.

Mondhatod, hogy minden ember felesleges, de ha ez így van, akkor nem állhatsz meg itt, tovább kell menned ugyanezen a gondolatmeneten: minden állat felesleges, minden élőlény felesleges, minden tárgy felesleges, végős soron abszolút minden felesleges. Ha megállsz ott, hogy "minden ember felesleges", és nem mész tovább, akkor önkényesen alkotsz egy absztrakt valóságot, amelyből kizárod az embert, míg minden mást bennehagysz, és ebben a rendszerben próbálod értelmezni az ember - ennek tényleg nincs értelme, ha ezt csinálod, torz végeredményt fosz kapni.

Az "én"-nel kapcsolatban szerintem igazad van, abban is, hogy mindenki önmagát keresi. De az, aki felfogja hogy önmagát keresi, és az aki megijed a helyzettől - az ugyanaz! Hiszen csak egy "én" van, nem kettő.

De a kihasználás ebben a szituációban nem feltétlenül igaz, mert kihasználásról akkor beszélünk, ha a másik fél nem nyer vele semmit - ilyen kapcsolatban viszont senki nem marad meg, csak kényszerből, vagy ha nagyon defektes valaki. De ha valaki szeretsz, akkor egyrészt fontos neked az ő boldogsága is, és itt már rögtön nincs szó kihasználásról, másrészt ha viszontszeret, akkor "kölcsönös kihasználásról" beszélünk, ami kissé paradoxon.

Visszatérve az "én"-re. Aki megijed önmagától, és akitől megijed, az ugyanaz! Ha ezen a ponton megállsz, és megpróbáldsz arra törekedni, hogy elkerüld vagy letagadd önmagad, akkor jó nagy csapdába esel, hisz az "én" nyilvánvalóan nem menekülhet el az "én" elől. Meg kell nézned az "én" többi jellemzőjét is, meg kell vizsgálnod az "én"-t mélyebbről, több szempontból, mindenféle szituációban, mert ha nem így teszel, akkor megintcsak elköveted azt a hibát, hogy a saját ízlésed szerint válogatod meg a bemeneti paramétereket, és akkor megintcsak hibás eredményt kapsz.