Szerintetek kár érte?

Ezzel a csajjal már 2 éve voltunk legjobb barátnők..az elején utáltuk egymást,utána jóban lettünk. Elvesztettem őt 1 hete..mert nem mondtam el neki az igazat. Szóval ez a lány mar többször is mondta nekem,hogy hülye vagyok stb. és én soha nem tudtam,hogy viccből mondja e vagy tényleg,de szerintem az utóbbi volt. Aztán ha jó jegyeim lettek akkor állandóan kiakadt és a fejemhez vágta megint,hogy hűlye vagyok,stréber.. Vagy ha volt egy barátom akkor azt akarta,hogy szakítsak vele,én hülye szakítottam vele és aztán elkezdte mondani,hogy ő nem érti,hogy miért szakítottam vele,mert ő olyan helyes volt stb. Vagy ha valaki nagyon tetszett nekem,akkor elsőnek mondta,hogy nagyon aranyos így,úgy,utána megint azt,hogy mit akarok tőle,mert úgy is ronda,nem illik hozzám..Volt,hogy megtiltott dolgokat (pl. ne barátkozzak azzal akit ő nem szeret,...) és ez nekem már kicsit sok volt. Végül azt mondta,hogy ő azért ilyen mert kőből van a szíve. És ami miatt a baratságunk véget ért az az,hogy sajnos újra dohányzom,és neki nem mondtam el ezt,mert tudtam,hogy nagyon ki fog akadni ettől,mert már ebből volt pár vita,hogy ő nem foglalkozik dohányosokkal (holott ő is dohányzott és még füvezett is,utóbbit én soha!)..Aztán mondtam az egyik fiú barátomnak,hogy ne mondja el neki,hogy dohányzom,mert ugye vita lesz belőle..De erre elmondta,es azt vágta a fejemhez,hogy hogy képzelek én ilyet,hogy hazudok meg stb.? (Holott ő is hazudott mar jó párszor,és ez neki akkor mindegy volt,elnéztem neki!) Próbáltam volna megbeszélni vele a dolgokat,de nem ment és ezért véget vetett a baratságunknak. Én úgy gondolom,hogy az ilyen dolgokat mindig meg lehet beszélni,és ha legjobb barátnők vagyunk,akkor a másikat elfogadom a hibáival együtt,megtudjuk beszélni stb...vagy én követtem el hibát..