Szigeti veszedelem seregszemle?

Nem sok üdő mulván az nagy Asiábol

Sok had érkezék, kik voltak tengeren túl,

Sok számtalan tatár meotisi tótul,

Ezek küldettettek chán Praecopitátul.

69.

Delimán iffiu ezeknek vezérek,

Fia az nagy hámnak s nagy fejedelemnek;

Huszonötezer ez, és mind jó tegzessek,

Sok százezer közül válogatott népek.

70.

Könnyü had, és bátor és gyors, mint az árviz,

Ugy tetszik, kezében mindenik halált visz,

Mert jó lova hátán csak jó fegyverben hisz,

Nincsen tartalékja, sem tüz, sem sebes viz.

71.

Azt mondják: Delimán, mikor országokat

Járt vólna látásért hires várasokat,

Galatában meglátá az szép Cumillát,

Cumillát az szépet, Szulimán leányát.

72.

Cumilla szép haja megkötözé szüvét

Iffiu Delimánnak, és minden kedvét,

Egy tekéntet vévé el minden erejét

Ugy, hogy nála nélkül nem kivánja éltét.

73.

Akkor haza ment volt, mast szép haddal jütt meg,

Törődvén, szép leányt miként nyerhetné meg.

Véletlenül szegény de csalatkozott meg,

Mert addig elvévé Cumillát Rustán bég.

74.

Mast már nyughatatlan bánattal áll, vagy ül,

Untalan szegénynek szeme keservvel fül,

Mely miát az szüve mint az hideg jég hül,

Éltével halálban bánatja közt merül.

75.

Őrizd, Rustán vezér, jól ettül magadat,

Mert mint dühös farkas, lesi halálodat,

Az vitéz Delimán nem türheti buját,

Kitölti, ha lehet, rajtad bosszuságát.

76.

Az tatárok után öt roppant seregek,

Azt tudnád távulrul, hogy sivó ördögök.

Ezek is Drinápolyban elérkezének,

Sok harcokban forgott vitéz szerecsenek.

77.

Mindenikben vala hat-hat ezer ember,

Mindenik hárommal megverekedni mér,

Lova mint egy madár, maga mint egy tündér,

Mert oly könnyen fordúl, mint esti denevér.

78.

Ezek Kazul basra jártak Szulimánnal,

Ezek Lajost királt megverték csidákkal,

Vitézek mind eggyik, s nem fegyverderékkal

S paizzsal födöznek, sem sürü páncérral.

79.

Ezek előtt mégyen vitéz Amirassen,

Maga is fekete, lova is szerecsen.

Az ű kedves lova Karabul, kényessen

Mellyet ü jártatott had előtt s kevélyen.

80.

Mondják, hogy Karabul nagy Arabiában

Széltül fogantatott egy hires kancában;

Hihető is: szélben, mert nincs sem az lángban

Oly vidámság, gyorsaság, mint vagyon abban.

81.

Amirassen után három fő kapitán,

Eggyik az Olindus, mely okosság után

Ment mind nagyobb tisztre; végre lett kapitán

Negyedik részének az szerecsen hadban.

82.

Siriai király, az okos Menethám

Küldte másodikat, ez volt szép Hamviván,

Szerecsenek közül jütt ez Siriában;

De vala harmadik kegyetlen Demirhám.

83.

Demirhám, az erős, melynél erősb nem volt

Sohul, valamelyre Szulimán parancsolt,

Mert ez gyökerébül nagy tölgyfát kirántott,

Ököllel agyonvert egy nagy elefántot.

84.

Ötödik Alderan, bátyja Demirhámnak,

Vólt gondviselője az szerecsen hadnak,

Ez magyarázója volt minden álomnak,

És kifejtője Mahumet irásának.

85.

Ezek után jünnek vitéz mamelukok,

De szerencsétlenek, mert nincs nekik urok.

Szulimánnak nem régen lettek hódulók;

Az nagy s bü Aegyptusban ezek lakosok.

86.

Kayer bég jün vélek, mellyet szégyenére

Mehmet Junnus bassának, tett fővezérré

Az Szulimán császár; mert ű tűle féle,

S ily nagy tisztre szolgáját vinni nem meré.

87.

Ezek húszezeren jó lovasok vóltak.

Mert Tommembejtől vitézséget tanúltak;

És noha külömb nemzetekbűl állottak,

De okos vezér alatt eggyessek voltak.

88.

Nem messzi cirkasok, ugyan szomszéd népek

Mamelukoktul, rendelt seregben jünnek;

Ezek de lehetnek ötvenkétezerek,

Mert zincsiek, geták, barstok vannak vélek.

89.

Magok választottak kapitánt magoknak,

Eztet hiják hadverő Aygas bassának,

És bizony nem heában nevezték annak,

Mert ez volt oka sok nemzet romlásának.

90.

Aygas bassa után jünnek zagatárok,

Legbelsőbb Scytiábul való tatárok.

Hiszik az Alkoránt, de zöld pattyolatok

Megesmertetik, kik törökök, tatárok.

91.

Ellepték az földet ezek, mint az hangyák,

Avagy szélös mezőben az sok kalangyák.

Mindenütt villámnak csak nyilak és szablyák,

És mindent rettentnek lobogós kopiák.

92.

Ezek soha oly helyre nem fordultanak,

Az mellyet fegyverrel nem hóditottanak,

De inkább azt mondom, hogy elpusztitottak,

Valamerre ezek világban jártanak.

93.

Sőt, mikor törökre ezek támadtanak,

Csaknem tellyességgel üket elrontották;

De mi bineinkért rajtunk maradtanak,

Istentül ostorért mert űk hagyattanak.

94.

Nám, scita Tamburlan megveré musulmánt,

Elevenen megfogá Bajazitet, nagy chánt.

Akkor is láthattuk az Isten hatalmát;

Csak játékul tartja az emberek dolgát.

95.

Soha az scitákat senki meg nem verte,

Sem ű veszedelmeket soha nem érte;

Mitridates király háborgatni merte,

De, mondd meg énnekem, mit vihete végbe?

96.

Hallották rómaiaknak nagy hatalmát,

Magokon soha nem látták birodalmát;

Nagy Sándor meglátá scita bátorságát,

Midőn véve nehezen meg egy kűsziklát.

97.

Négy táborban ezek járának ékessen,

Mindenikben vala huszezer tegzessen;

Eggyiknek parancsol fekete szerecsen,

Hármának Uldair, Lehel és Turancsen.

98.

Ki számlálhatná meg az tenger örvényét,

Vagy Herciniának számtalan levelét?

Az megszámlálhatná Szulimánnak népét,

Az is irhatná meg roppant seregeket.

99.

Mert valaki hallá: haddal megy Szulimán

Keresztényekre, és megyen sok musulmán:

Mindenik siete haddal császár után,

Mindenik gyönyörködik kaur romlásán.

100.

Mert szép Indus vizén tul török nem lakik,

Sem ü császárjoknak soha nem adózik,

Mégis ide jüve király Atapalik,

Mert látni akarja, keresztény mint romlik.

101.

Jaj! hova ez az nagy fölyhő fog omlani?

Mely világszegletre fog ez leszakadni?

Mely nagy haragját Istennek fogja látni,

Az ki ezt magára jünni fogja látni.

102.

Mint eget az fölyhő, ellepte az földet

Az sok roppant sereg és idegen nemzet.

Még meg nem számláltuk asiai népet,

Sem europai hadakozó sereget.