Magyarországon miért nem akar senki vitatkozni?

Történelmi okok miatt. Szocializmus alatt te élted a kis életedet, a politikát ráhagytad a politikusokra. Aztán a rendszerváltás után ugyan voltak viták, de komcsizás / fasisztázás is szerves része volt a politikának, a pártok keménymagjai az alapján szavaztak hogy hogy viszonyultak a szocializmushoz.

A mai közélet meg még rosszabb is mint volt, te is láthattad a mostani választást...

Van egy emberibb oka is ennek, ez pedig:

1) A mentális maszturbáció. Ez azt jelenti, hogy valaki "jól megmondja a magáét", de ettől nem változik semmi azon kívül hogy jól érzi magát tőle.

2) A csordaszellem. Te egy csoporthoz tartozni akarsz, és foggal körömmel ragaszkodsz hozzá.

"Ti is kerülitek a vitákat?"

Igen. Nekem a kedvenc témám a politika, a vallás és a politika, amik a legmegosztóbb témák. Az emberek egyik fele egyrészt nem is akar vitázni ("gondolja mindenki a négy fal közt azt amit szeretne, ezek tabu témák"). A másik fele pedig tele van érzelmekkel, szeret a témáról beszélni, de csak a saját véleményét megerősítő választ fogad el. És ez azokra is igaz, akik politikában és vallsában az én oldalamat képviselik.

Nagyon kevés ismerősöm van akivel lehet normálisan beszélgetni megosztó témákról is...

Viszont csomószor épp az a baj, hogy az emberek ha akarnak vitatkozni ha nem, véleményt olyan témákban is alkotnak, amihez egyáltalán nem értenek. Gondolok itt Puzsérra, akinek minden témáról van egy nagyon különleges véleménye, néha egész jó érvekkel is, csak néha viszont olyan tárgyi tévedései vannak, hogy az fáj. Vagy gondolok arra hogy rengeteg orvos panaszkodik hogy a beteg a félinformációit vagy éppen hamis információit beszerzi neten, és ha mondjuk a focista anyuka jógaedzője mást postolt Facebookra mint amit az orvos mond, akkor természetesenek nem az orvosnak fog hinni.

"a vita a saját álláspontunk kifejtése KRITIKA formájában egy bizonyos témával kapcsolatban."

Itt az alapvető tévedés!

Vitában nem kritizálom vitapartnerem nézeteit, hanem kifejtem enyémet, valamint ő az övét.

Nem meggyőzni akarom (esetleges) igazamról, hanem gondolkodásra késztetni, van-e, lehet-e abban igyazság, amit állítok.

Aki makacsul ragaszkodik vélt igazához, az nem vitapartner, hanem akarnok.

Kedves Kérdező!

Általában igen gyorsan átjön egy-egy kérdésből ill. hozzászólásból, hogy valaki mely kultúrkörből származik, felkészültebb-e vagy sem stb mint én. Ha felkészületlenebb, akkor szakirodalmat ajánlok neki. Ha továbbra is köti az ebet a karóhoz, akkor elengedem, járja csak a saját útját. Ha felkészültebb mint én, kérem, ajánljon szakirodalmat, hogy én is tanulhassak.

Vitatkozni időpocsékolás, tanulni nem az.

Ez nem magyar sajátság, máshol is jellemző. Legalábbis a többségre.

Az emberek nagy része egyszerűen másokat majmol, vagy mert tetszik neki a másik álláspontja, vagy mert úgy gondolja hogy a másik szakavatottabb a témában, így nagyrészt gondolkodnia sem kell az illetőnek, csak készre gyártott elveket, elméleteket elfogadnia. Ha pedig egyszer elfogadta ezeket, onnantól foggal-körömmel ragaszkodik hozzájuk, és borzasztóan feldúlja őket bármi attól eltérő elképzelés. Az eltérő vélemény képviselőjében pedig ellenséget látnak, a céljuk pedig kimerül annyiban hogy a saját korábban elfogadott elképzeléseiket védik, a másikéba bele sem gondolnak.

Ezért veszélyesek például a vallások, politikai kampányok, stb. Mert egy előre elkészített gondolatvilágot erőszakolnak le az ember torkán, ezzel pedig pont az előbbi hozzáállást erősítik az emberben. Emberünk beleringatja magát a hitbe, hogy ő már a megkérdőjelezhetetlen igazság birtokába jutott, és a gondolkodás, az új ismeretek, eltérő vélemények megismerését, ha ö tudatlanul is, csupán hátráltató tényezőként éli meg. Így pedig természetesen vitázni sem lehet, hiszen az illetőnek esze ágában sincs fontolóra venni a te eltérő álláspontodat, kizárólag a sajátját akarja elhitetni veled is.

Érdemi vitához szükség van a saját gondolatokra is, a nyitottságra az új ismeretek felé, vagy épp hogy az ember képes legyen elismerni a tévedéseit. Ezek pedig még külön-külön is sokakból hiányoznak, nemhogy együtt.