Nincs boldog hely csak boldog én. Te mit gondolsz?

Ez nekem elég nagy igazságnak tűnik, bár az igazi boldogságot nehezen képzelem el tenger és hegy nélkül, évtizedek óta nem sikerült belenyugodni, hogy itt nincs (de már van tó és domb, az is valami, ha az ember az Alföld egy száraz, lapos pontjáról indul :D). Nekem valahogy extrém fontos az, hogy konkrétan hol élek, ez ilyen egyéni dolog. De így sem ez határozza meg a boldogságom fokát, az pedig világos, hogy ha az embernek baja van önmagával, akkor sehol sem lesz boldog, mert önmagát mindenhova magával viszi s ez elrontja a dolgot.

A sarkítás, hogy mindenütt boldog lehetsz, már csak elég speciális lelki beállítottság mellett igaz...

"Nincs boldog hely csak boldog én."

TFH: Belegondoltam egy afrikai gyerek életébe: ő csak azt a törzsi életet látja, ahol éppen él. Nincs net, TV, egyéb Istenharagja, így a "békés tudatlanságban" él, hogy csak ez az élet van. Boldog? Lehet. TFH boldog egy boldogtalan helyen. De az ő kis közösségében boldog. Mert ők is azok. Elfogadják, hogy "ennyi jutott".