Hitler miért pont a szvasztikát használta fel a horogkereszthet?

szvasztika=horogkereszt

A szvasztika szanszkrit szó, jelentése szerencsés vagy kedvező dolog vagy jel.

Az alakzat más megnevezései:

Fekete Pók Nyugat- és Közép-Európa számos népénél

horogkereszt (angol hooked cross, holland hakenkruis, izlandi Hakakross, német Hakenkreuz, finn hakaristi, norvég Hakekors, olasz croca uncinata, román Cruce încârligată, svéd Hakkors, dán Hagekors)

tetragammadion, gammadion vagy gammakereszt, minthogy mindegyik kar a görög Γ (gamma) betűt formálja. (vö. az ófrancia croiz gammée, francia croix gammée, spanyol cruz gamada , latin crux gammata szavakkal)

napkerék (németül Sonnenrad), bár ezt többnyire inkább a napkeresztre használták

tetraskelion, „négylábú” görögül (vö. triskelion)

Thor kalapácsa, Thorral, a mennydörgés északi istenével való feltételezett kapcsolata alapján; de ez valószínűleg téves megnevezés, ami a szvasztikának és Thor T-alakú kalapácsszimbólumának az összekeveréséből ered.

Þórshammar – az izlandi grimoire-okban szerepel ezen a néven

villámkereszt (lett perkonkrusts)

A nemzetiszocialista ideológusok számára a horogkereszt a német nép árja kulturális hátterét jelenítette meg, számukra ez a nap és a szabadság jele volt. Az árja bevándorlás-elmélet egy sajátos nordikus változata szerint azt tartották, hogy Észak-India korai árja törzsei valójában fehérek voltak. Így indokoltnak találták az védikus hagyományban használt jelképüket, a szvasztikát átvenni és magának „árja faj” jelképeként felhasználni. A szvasztika, mint az árja faj jelképe, már a 19. században megjelent Emilie Burnouf régész és orientalista műveiben. Több más íróhoz hasonlóan, Guido von List nacionalista költő is egy árja jelképnek – a vér tisztaságát jelképezőnek – tartotta. Az ő nézetei nyomán, a német népi (völkisch) mozgalmak egyre inkább a német nemzeti tudat, a német nacionalizmus szimbólumaként kezdték felhasználni.