Van akinek nincs Facebookja?

Nekem sincs. És semmi más közösségi média sem. Az e-mail és a telefon is bőven elég, sőt néha több, mint amire az embernek szüksége lenne. Igaz, nem sok ismerősöm van, de még így is.

Ez a "teljes életet él" meg egy elég viszonylagos dolog,... kinek mi. Én pl. úgy érzem, teljesebb lenne az életem, ha nem találták volna fel a telefont. Az internet viszont hiányozna.

Ha ennyire az életed része volt a fészbuk, akkor nyilván hiányérzeted van nélküle. De nyilván azért álltál le vele, mert megérezted a negatív hatását. Tehát, ha nem is teljes, de jobb lesz az életed. :)

Lám, ahhoz tényleg nem kell Facebook, hogy olyan banális lelki nyálakat olvasson az ember, mint amiket a Facebookon. :D

Én kimondottan csak egy dolog miatt léptem be, hogy egy bizonyos csoport lássa a fényképeket, mivel az a csoport már az elején a Facebookra tömörült, de aztán sosem tiltottam le senkit, másik énem, hobbim csapatát, munkatársakat, távoli rokonokat, stb.

Azt látom, hogy erőfeszítés nélkül részt vehetek az életükben, alapállapotban szemlélőként, de bármikor kiléphetek a némaságból. Az ezerkétszáz ismerősként funkcionálóból mintegy hatszázról fejből tudom, honnan hová tart. Ez azelőtt szó szerint (egy) emberfeletti erőfeszítés lett volna. Írtatok ti levelet? El kellett vele menni a postára, s mire megfordult, az ember azt is elfelejtette, mit kérdezett. Így aztán én elszámoltam azzal, hogy ez hasznos dolog. Persze, a nyúzott állatokat és a lelki nyál posztokat utálom, és azt, aki szó szerint soha semmi mást nem tesz, mint egyik párt szócsöveként feltesz másik pártot gyalázó linkeket, azt letiltom, mint ahogy azt is, aki nem üti meg a mértéket, fennhéjázó posztot ír a kW-ot és a kWh-t összekeverve, stb. :D