Mit tennétek a helyemben? Tanár vagyok és betették a kipufogómba a krumplit. Rendőrségen kell tenni feljelentést?

Tanárként ne tégy fel olyan kérdést, amelyről tudod, hogy a válasz számos körülménytől függ. A pedagógia alapvetése, hogy aki a választ adja, motiválni kell. Nincs jobb módszer az ellenmotivációhoz, mint megválaszolhatatlan kérdést feltenni.

Hogy segítsek: tisztázandó, hol volt az autó, a krumpli betevése kiknek állt érdekében, milyen előnyt reméltek, mik az előzmények, van-e (és miért) potenciális bosszúálló, és ez csak néhány. És ahány válasz ezekre, annyi a főkérdésre. Egy biztos. Rendőrségre nem mennék, nem szeretem nevetségessé tenni önmagam.

Most komolyan? Te tanár vagy? Szerintem add fel ezt a pályát és keress valami mást! Nem Neked való. Úgy érzem még nem értél meg ehhez a feladathoz.

A kipufogóba dugott krumpli nem okoz helyrehozhatatlan kárt, legfeljebb bosszúságot. (Hidd el tudom, közlekedésgépész vagyok.)

Csupán okulás érdekében elmondok Neked egy kis nüanszt az életemből. 30 éve egy állami nevelőintézetben tanítottam (amíg be nem zárták). 22 évesen lövésem nem volt a neveléshez. Bekerültem egy "gyilkos" környezetbe, ahol a bandák szigorú rendszerében éltek a 10 - 17 éves fiúk. Mindenkit teszteltek, szinte már megkínoztak. Pillanatragasztóval a szekrénybe rögzítve a vadi új edzőcipőm, a ruhámra és fejemre borított festék, stb. (Több havi fizumba került mindent helyrehoznom.) Az idegeim padlón. Nos ekkor úgy döntöttem, ne tovább... Helyettesíteni mentem az intézmény "vezérének" és az Ő "verőemberének" osztályába, aki épp agyalta az egyik srácot. MEGKÉRTEM vagy tízszer (már üvöltve is), hogy fejezze be. Semmi. Odasétáltam és közéjük állva csendesen közöltem vele, hogy most akkora pofonban lesz része, amit még ez a suli nem látott. A képembe röhögött és közölte, hogy szeretné Ő azt látni (kb. 25 kilóval nehezebb volt tőlem, egy kigyúrt IQ bajnok) és úgy nyakon vágta a másik kölköt, hogy a padon tört el az orra. Röhögés a teremben... Már nem is tudom honnét volt akkora erő a pofonban amit kapott tőlem, hogy a padot és mindenkit elsodorva beszálljon a szekrénybe beszakítva annak ajtaját. Csend... Amíg felsegítettem, nyugodt hangon közöltem vele, hogy üljön a helyére. Ettől a pillanattól kezdve megszűntek a bosszantó gonoszkodásaik.

Tudom, hogy a mai "népnevelésbe" nem fér bele a gyerek verése, de én még hiszek a makarenkói pofonban. Egyetlen pofon a megfelelő időben és helyen megváltoztat egy embert, vagy akár többet. Persze ehhez az is kell, hogy a gyerkőcöket "felnőttként" kell kezelni. Dicsérni és elmarasztalni a megfelelő pillanatokban. Így nyerhető el és tartható fenn a bizalom, ami a legfontosabb a nevelésben. Esetemben szereplő 200 gyerek közül többükkel a mai napig is tartom a kapcsolatot.

Ezek alapján azt javaslom Neked, hogy vizsgáld meg a kapcsolatodat a rád bízottakkal! Lássad az Ő szemükkel tetteiteket. Nem mondom, hogy könnyű, de én ebben látom a megoldást. Az sincs kizárva, hogy a hatóságokhoz kell fordulnod. Keress egy ismerős rendőrt (aki rendelkezi a megfelelő IQ-val) és kérjed meg, hogy vázolja fel az adott fiataloknak, mire is számíthatnak hivatalosan egy ilyen tettükért. Majd röhögj velük egy jót, mert ez egy nagy poén és közöld velük, hogy a következőn már nem fogsz nevetni.

Sok sikert kívánok Neked! Szép pálya a tiéd, hibázz minél kevesebbet és meghálálja.